Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Mennyibe kerül az iskolakezdés?

2016. augusztus 12. - Karvalyok Földje

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngA Magyar Idők megnyugtat minden aggódót, minimum tizenötezer forintba. És ez az a hír, amely ékes példája annak, hogyan lehet elbagatellizálni a kényelmetlen, húsbavágó dolgokat, ráadásul egy játékforgalmazó cég online felmérésére hivatkozva (még jó, hogy nem brit tudósokéra).  Csak legyen, aki elhiszi. De tényleg létezik ma olyan magyar, aki elhiszi?

Ráadásul a cikkben foglalt adatokra szinte minden magyar családnak van rálátása, és rövid gondolkodással egyszerűen eldönthető (márha hajlandó erre az olvasó), hogy a poszt címében szereplő állítás

  • megfelel-e a valóságnak,
  • bizonyos körülmények között esetleg megfelel a valóságnak,
  • erőteljes csúsztatást tartalmaz és ha szigorúan nyelvtani –matematikai szempontból nézzük az állítást, akkor megfelel a valóságnak,
  • már a cím is megtéveszti az olvasót, az valójában a valóság elkendőzését szolgálja annak reményében, a hír befogadója vagy nem mélyed bele a hírbe és megállapítja, milyen jó is neki, vagy ugyan beleolvas, de a cím az, ami bevésődik az agyába és későbbiekben magáénak is teszi azt, dicsőítve Orbán Viktort, hogy ez is neki köszönhető.

Míg a Magyar Idők szerint „minimum 15 ezer forintba kerül az iskolakezdés” (tehát potom áron megúszható, a kutyának is megéri, nem?), ám ha nem is vagyunk a téma szakértői (azaz nincs iskolás korú gyerekünk), a neten egy másik oldalra tévedve akkor is megtudhatjuk, „kemény gyomrossal indít a tanévkezdés” (itt  a minimum 15 ezer egy kicsit több, egy meg nem nevezett apukára hivatkozva gyermekenként hetvenezerre taksálják a költségeket, mire mindent összevásárolnak).

Aki csak felületesen olvassa a híreket, abban a tizenötezres szám rögzül, és bár ott van előtte a "minimum", azt azért ne várjuk el egy átlagolvasótól, hogy rögtön hárommal-néggyel szorozza a címben szereplő számot, és akkor még nem a maximumra, csak az átlagra kellene, hogy kíváncsi legyen. A propaganda működik, aki az idén nem vásárol, az megnyugszik, hú de olcsó lett, bezzeg régen nem így volt, aki pedig most szeptemberben is rákényszerül a nagybevásárlásra, az elgondolkodhat:

  1. Vajon csak ő olyan szerencsétlen, hogy rossz helyen vásárol? Máshol biztos sokkal olcsóbb, csak ő nem találja azt a másholt, ami még a Tesco-Lidl-Aldi-Penny Market vonulatnál is olcsóbb.
  2. Az ő gyerekeinek túl nagy az igénye? Nem jó a Tesco gazdaságos, netalán megszólják a gyereket, ha nem elég csicsás a füzet vagy a tolltartó? Ideje szemléletet formálni otthon, még akkor is, ha sírás-rívás és ajtócsapkodás a vége?
  3. Esetleg az iskola van elszállva, amikor olyanokat kér, mint komplett ünneplő elegáns cipővel, spéci színű tornadressz vagy netalán külön benti és kinti sportcipő a tornaórához (2.500-5.000 Ft), hogy az úszófelszerelésről már ne is beszéljünk?

A legtöbb szülő először arra gondol, ő is szeretne abból az anyagból, amit a Magyar Idők megkérdezettjei meg a felmérést készítők szedhettek, de aztán ha figyelmesen nekiáll mondatról mondatra elemezni a cikket, kiderül, a kedélycsillapító propagandának szánt cím meglehetősen megtévesztő:

  • a költések időtartamát a felmérés csak nyárra teszi, így abban eleve nem szerepelhetnek a tankönyvek és azok a tipikus kiadások sem, amelyek szeptember elején figyelnek be (az osztály tisztasági készletébe szappan-, papír zsebkendő és WC-papír adakozás, osztálypénz, fénymásolási díj, tankönyvcsomag bele nem férő plusz munkafüzetek, szöveg- és feladatgyűjtemények beszerzési költsége, stb.)
  • a felmérést végző játékkereskedő cég valószínűleg nem foglalkozik fehér ing/blúz és fekete nadrág/szoknya (összesen vagy 5 ezer Ft) értékesítéssel, ahogy gálacipő (4 ezer Ft) forgalmazással sem, így ezen kiadásokra sincs rálátása, tehát nem is szerepelhetnek a minimum 15 ezer forintos kijelentésben,
  • a címben szereplő összeg nem tartalmazza az iskolatáskát (10-15 ezer Ft), ez később ki is derül a szövegből, mert ha igen, akkor a szülők még a Magyar Idők szerint is rögtön duplázhatják a kiadásaikat.
  • arról is megfeledkezik a cikk, hogy az ingyentankönyv csak akkor ingyentankönyv, ha a gyerek nem nyúl hozzá egész évben, különben júniusban újat kell venni helyette és azt kell visszaadni az iskolának. Az viszont tényleg igaz, hogy ez a költség nem az idei nyár végén jelentkezik, hanem a következő nyár elején, tehát most nem kell számolni vele.

Tehát mit tudhatunk meg, ha többre vagyunk kíváncsiak, mint a főcím? A minimum 15 ezer úgy minimum 15 ezer, ha

  • a szülő nem számolja bele a tankönyveket,
  • nem költ olyan felesleges hívságokra, mint iskolatáska,
  • nemcsak benti tornacucc kell, hanem kinti is, mert úgysem fér be a gyerek minden nap a tornaterembe,
  • és azzal sem kalkulál, hogy mind hétköznapokra, mind ünnepnapokra fel kell öltöztetni a gyereket úgy, hogy az képes nyáron minden ruháját,cipőjét kinőni,
  • illetve a családok négyötöde sokkal jobb helyzetben van anyagilag, mint azt a szülői értekezleteken elhangzó problémák alapján feltételezné. Hogy miért? „ (…) a családok több mint felénél ilyenkor 10-30 százalékkal nőnek a havi kiadások, minden 5. szülőnél pedig 30-50 százalékkal is emelkedhet a havi költségvetés a tanévre való felkészüléssel” (hu)

 

A végén a szülő elgondolkodhat azon, ő mit csinál rosszul, meg vajon milyen átlagcsaládok hány gyerekével számolva jöttek ki a propaganda számai? Vagy netalán ő az az ötödik szülő, aki olyan szerencsétlen, hogy beleesik a 30-50%-os kategóriába?

Jobb nem is belegondolni, a többi propagandaszagú cikknek mennyi valóságtartalma lehet, pláne amikor olyan témákról szól, ami az átlagolvasó számára megfoghatatlan. És nem lehet az abban szereplő tényeknek utánanézni akármelyik, a postaládába bedobott reklámújságból vagy akár online is.

 Azért a gyerekeknek sem könnyű:

 Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!