Magyarország, 2016

Karvalyok földje

A béremelés az új rezsicsökkentés?

2016. június 27. - Karvalyok Földje

Mit lesz 2017-ben? A béremeléskarvalyok_foldje_image_small_masolata.png éve, azaz maga a Kánaán. De aztán mindenkinek, mert a magyar gazdaság stabil lábakon áll, növekedő pályán van, alacsony az infláció, kordában tartott a hiány és csökkenő pályán az államadósság.” (kormany.hu)

Most tekintsünk el a GDP idei első negyedéves tragikus alakulásától, mellyel EU sereghajtói vagyunk negyedéves alapú növekedés-ügyileg, bár vigasztaló, hogy az éves alapú adatokban hozzuk hátulról a második helyet, ezzel legyőzve Görögországot. Arról viszont inkább nem fecseg a kormányzat, hogy a növekedési versenyben egyelőre Románia és Szlovákia az éllovas és Spanyolország meg Bulgáriai is elég jól áll. bár már biztos nem sokáig, hiszen náluk nem az oly trendi unortodoxia elvei határozzák meg a gazdaságpolitikát. Azt is jobb, ha figyelmen kívül hagyjuk, miszerint Brüsszel nélkül tényleg nem megy, iparunk gyengélkedik, az építőiparunk meg egyenesen szabadesésbe kezdett. Persze ez változni fog, hiszen az év vége felé – legalábbis a várakozások szerint, Brexit ide vagy oda – megérkeznek az uniós pénzek, tehát gond egy szál sem, egy rövid zihálás után lélegeztető gépünk újra a maximumra jár majd.

És mit tesz a kormány ebben a helyzetben? Először is, mindenkit megnyugtat Matolcsy, miszerint csak rémhír, hogy rosszul áll a magyar gazdaság.

„A hallban csodálkozva, aránylag higgadtan fogadják az eseményeket, de amikor egy hivatalos személyiség azt kiáltja, hogy "mindenki őrizze meg nyugalmát, nincs semmi baj!" - nyomban kitör a pánik.” (Rejtő Jenő, Vesztegzár a Grand Hotelben, mek.oszk.hu)

A következő lépés pedig az, amikor a kormány – figyelemmel az elkövetkező választásokra – kijelenti, minden nagyon szép, minden nagyon jó, minden a legnagyobb rendben és veszett adakozásba fog, a jelszó: „a magyar reformok működnek: a kormány kiemelt célja, hogy ennek eredményeit minden magyar ember megtapasztalhassa”.

  • az adócsökkentés és az otthonteremtés költségvetésének köszönhetően jövőre mindenki léphet egyet előre – „minden idők legnagyobb otthonteremtési programja érdemben segíti elő a saját lakáshoz jutást” (ez vajon a CSOK? A károsultaknak már van FB-csoportja is.)
  • „lehetőség nyílik olyan korábban megkezdett beruházások és fejlesztések folytatására, illetve újabbak elindítására, amelyek a társadalom egészét szolgálják, és érdemben támogatják a polgári életminőség megerősítését, az egészségmegőrzést és hasznos szabadidő eltöltését, a nemzeti kulturális értékeink megbecsülését, a közlekedési infrastruktúrafejlesztést, az oktatási, kulturális, szociális intézményfejlesztéseket, a hazai városok megújítását, a magyar vidék felzárkózását, valamint a versenyképes vállalkozói környezet kialakítását.” (kormany.hu)

 

Hogy miből? 2.240 milliárd forintnyi uniós és 1.640 milliárd forintnyi hazai forrásból. Mert nekünk ugyebár saját lóvénk, az kevés van. És hogy el ne felejtsük, mindehhez a feltételeket a kormány „következetes és kiszámítható költségvetési politikája teremti meg az átlátható szabályozási környezet, az igénybe vehető támogatások és a fiskális ösztönzők mentén”, bármit is jelentsen ez. Bár a „kiszámíthatóság”-ról meg az „átlátható szabályozási környezet”-ről már vannak gondolataink, mégha nem is túl hízelgőek.

Vasárnap azonban a magyar-belga meccs előtt még egy jó hírt is bejelentett a kormány, azaz Dömötör Csaba, miszerint 2017 a béremelések éve lesz. (Vajon miért kellett ezt vasárnap délben bejelenteni? Hogy lássuk, a Miniszterelnöki Kabinetirodában éjt nappallá téve, még hétvégenként is dolgoznak a magyar nemzet jobblétén, délelőtti mise után, akár 34 fokban is?)

A kormány a béremeléssel – saját bevallása szerint – nem a szavazatokat szeretné majd megvenni még véletlenül sem, hanem „szeretné megbecsülni azokat, akik "odaadó munkájukkal" napról napra hozzájárulnak Magyarország gyarapodásához” és mivel 2010-hez képest több mint 500 ezer emberrel több dolgozik, a gazdaság teherbírása megfelelő a fokozatos béremelési programokhoz. Sőt, ha hihetünk a Magyar Időknek, akkor a helyzet még ennél is jobb, mivel az Orbán-kormány „bő fél évtized alatt nagyjából 600 ezer új álláshelyet is teremtett”.

Először is, nézzük a KSH adatait, hány új álláshely valójában az a 600 ezer:

  • foglalkoztatottak száma 2010-ben 3 732,4 ezer fő, 2012-ben 3 827,2 ezer fő (két év alatt 94,8 ezer fő növekedés), 2015-ben 4 210,5 ezer fő (2012-höz képest a növekedés 383,3 ezer fő).
  • közfoglalkoztatottak száma (alkalmazásban álló, 2013-tól) 2015 január-december hónapokban169,8 ezer fő (átlagbér br. 79.920 ezer Ft), az idén áprilisban pedig már 187 ezer fő (átlagbér br. 79.868 Ft).
  • ha pedig a közfoglalkoztatottak összes számát nézzük (vállalkozás, költségvetés, nonprofit szervezet), az 2015 január-december viszonylatban 191,9 ezer fő (átlagbér br. 79.751 Ft/hó), 2016 áprilisában pedig 210,3 ezer fő (átlagbér: br. 79.828 Ft/hó).
  • a köztisztviselők és közalkalmazottak létszáma* 2012. januárjában 716,1 ezer volt, 2015 decemberében 860,6 ezer fő, a növekedés 144,5 ezer fő (*a hivatkozott tábla a kormánytisztviselőket, a köztisztviselőket és közalkalmazottakat tartalmazza).

A 2010-2015 évek alatti foglalkoztatás-növekedés összesen 478,1 ezer fő, ebből a közfoglalkoztatottaké 191,9 ezer fő. azaz a növekedés mintegy 40%-át az adófizetők állják, mint sehova nem vezető, a munkaerőpiaci esélyeket nullára csökkentő, jellemzően improduktív és szociális védőhálóként üzemelő, GDP-t nem növelő munkavégzést rejlő közfoglalkoztatást. Ha ehhez hozzávesszük a közszolgák szaporodását (+144,5 ezer fő, 2012-től), akkor az ebből eredő foglalkoztatás-növekedést (336,4 ezer fő), azaz a megvalósult új „álláshelyek” több mint 70%-át  az adóforintokból finanszírozza az állam, és ebben még nincs benne az állami vállalatok létszámelekedése.

Mi ez, ha nem igazi unortodox sikertörténet?

És kik a kormány kedvezményezettjei, azaz kik részesülnek a béremelésből? Hellyel-közzel mindenki, aki az államtól kapja a fizetését és 2018 tavaszán az urnákhoz járulhat:

  • a rendvédelmi dolgozók 2018-ig 50%-os béremelésben részesülnek (Orbán Viktor: „ma már az egyenruhához a tisztelet mellé köszönet és a hála érzése is társul”, plusz ha balhé van, mindig jó egy egyenruhás a háznál)
  • a járási hivatalok alkalmazottainak július 1-jétől, a kormányhivatalokban dolgozóknak 2017. január 1-jétől emelkedik a bére (32 ezer ember, 42 milliárd)
  • nő a NAV-ban és az igazságszolgáltatásban dolgozók bére is, idén októberben 5%-kal, majd a következő két évben újabb 5-5 százalékkal (ha ez a kormány marad)
  • az egészségügyben 82,1 milliárd forint jut a béremelésekre.
  • a középfokú végzettségű bölcsődei nevelők 1 plusz fél milliárdot érdemelnek ki.
  • a pedagógusoknak az idén és jövőre 3,5-3,5%-kal emelkedik az illetménye, és azoké is, akik nem pedagógus végzettséggel rendelkeznek.
  • a szociális szférában dolgozók is számíthatnak többletre, a kulturális dolgozók pedig 15%-ot kapnak.
  • a felsőoktatásban is folyamatos a fizetések emelése, idén és jövőre 5-5%.

A Magyar Idők is szájbarágja az adatokat, beolvasásként az ellendrukkereknek: a következő három évben „a szakorvosok például 100 százalékos átlagos fizetésemelésre, az ápolók 65 százalékos, a pedagógusok 40-50 százalékos többletre számíthatnak, miközben a kulturális, a rendvédelmi és a szociális területen is két számjegyű növekedés várható”. Többet nem is kell elmondani a kormányzati propagandáról, a pedagógusok 3,5-3,5%-a például 40-50%-ra nőtt, csak még ne igyanak előre a medve bőrére, legyenek szívesek. Aztán majd a legközelebbi tüntetés alkalmával az orruk alá dörgölik, milyen kedvesek is ennek a kormánynak.

Félreértés ne essék, nem az a gond, hogy a kormány végre rendezni kívánja a béreket, hanem az, hogy

  • ez miért nem jutott eszébe az elmúlt hat évben (ja, hogy az előző választásokon a multik bőrére véghezvitt rezsicsökkentés elegendő volt egy újabb ciklushoz?)
  • és most miből kívánja ezt a jelentős kiadásnövekedést állni (ha már a rezsicsökkentés kifújt az államosítások miatt).

Egy biztos, az Unió nyíltan nem fog béremeléseket finanszírozni (maximum itt-ott, támogatott projekteken keresztül), a stadionépítési láz sem csökken, a sportot is nyomjuk ezerrel (lásd tao), de készülünk az olimpiára is és a kormánybarát vállalkozók kedvéért is kellene egy-két múzeum/sztráda/kisvasút/bicikli út ott, ahol a madár is csak ritkán jár. Jó megoldás lenne még a közigazgatás karcsúsítása, de éppen választások előtt? Nem valószínű, hogy a kormány behúzná ezt a lapot, ráadásul az újabb és újabb államosítások miatt naponta nő az állami alkalmazottak száma.

Másfél hónappal ezelőtt Lázár János azon kesergett, hogy „annak ellenére, hogy az állam pénzügyei rendben vannak, az ország, az állam versenyképessége nem nőtt az elmúlt években, aminek részben strukturális okai vannak” és „a mintegy 4,3 millió magyarországi munkavállalóból csaknem egymilliót a közszféra alkalmaz, az állami tulajdonú cégeknél hozzávetőleg 300 ezren dolgoznak”.

Ha a kiadási oldalról kizárjuk azokat a tételeket, amelyek tuti nem csökkennek (nagy állami beruházások, közigazgatás fenntartása szőröstől-bőröstől, CSOK, közfoglalkoztatottak és nyugdíjasok eltartása emeléssel együtt, rezsicsökkenés cechje is az államé az államosítások miatt, stb.), akkor a bevételi oldal növekedését kell megoldani, hogy legyen miből adakozni. Azaz vagy adósságba veri magát a kormány, vagy újabb adókat talál ki, esetleg a jól jövedelmező büntetésekre megy rá még jobban (például még több traffipax).

A béremelések egy része természetesen adók és járulékok formájában azonnal visszatér az államkasszába és ha itthon fogyasztják el a kedvezményezettek a plusz pénzüket, akkor a gazdaságot is pörgetheti ideig-óráig az extra bérkiáramlás (a horvát nyaralás magánszervezésben nem számít), ám az érintettek egy része akár örökre el is tüntetheti magyarhonból a plusz pénzeket (pl. külföldi bankbetétek, gyermek külföldi oktatásának finanszírozása, stb. formájában).

A kormányzati adakozás fő célja azonban az, hogy a béremelések kezdeményezettjei a hét szűk esztendőt elfeledve a következő választásokon a Fidesz-KDNP-re szavazzanak – ezt hívatott garantálni az is, hogy a beígért emelések egy része áthúzódik a következő parlamenti ciklusra is. Akár azon az áron, hogy a vállalkozói szektor adóprésén tekernek még egy nagyot – a közszféra, a kormánybarát vállalkozói kör, a nyugdíjasok meg a határainkon túli magyarok szavazata már éppen elég ahhoz, hogy ne aggódjon a kormány a saját sorsa miatt.

A reálszféra csapdába került - azok, akik nem az államból élnek, hanem ezt a giga-béremelést finanszírozzák, kevesen vannak ahhoz, hogy el tudják dönteni szavazataikkal, kit is szeretnének 2018 tavaszán a parlamenti többségben látni.

„A demokráciának többnek kellene lennie annál, mint amikor két farkas és egy bárány arról szavaz, mi legyen a vacsora.”

James BovardLost Rights: The Destruction of American Liberty

 

Aki további részletekre kíváncsi, a posztban említett kormányzati adatok forrása ez, meg ez.

 

 Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!