Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Amikor a nyugdíjasok is fontosak lesznek

2016. június 18. - Karvalyok Földje

  

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngBármilyen morbidul is hangzik, ha a költségvetés szempontjából nézzük, akkor a legjobb, legrendesebb adófizető polgár az, aki egész életében rendesen fizeti az adókat és járulékokat, aztán fogja magát és a nyugdíjba vonulása előtti napon mindenféle egészségügyi előzmény nélkül meghal – elüti a villamos vagy szimplán csak egy szívinfarktus távolítja el a rendszerből örökre.

Valamilyen oknál fogva a polgárok többsége nem ilyen elkötelezett a rendszer irányába, így inkább tovább él – azaz képes, és lefoglalja az egészségügyi kapacitásokat, terheli a gyógyszerkasszát meg havonta felveszi a nyugdíját és morog, ha úgy érzi, az az éhenhaláshoz is kevés. A KSH trükközik a létminimummal, így az átlagnyugdíjas kevesebb eséllyel tudja, jogos-e az elégedetlensége, ám a magyarok többsége vallja, „ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el”. A kormány pedig pipettával adagolja az adást, cserébe pedig igenis hálát vár. Nem is kicsit.

Az elégedetlenség hangja nem hallatszik az égig, kivéve választások előtt – akkor hirtelen nagyon fontosak lesznek az idősek, hiszen sokan vannak viszonylag olcsón megvehető milliós nagyságrendű szavazattal. Ehhez mi kell? Például rezsicsökkentés vagy soros, ám kis okossággal rendkívülinek tálalt nyugdíjemelés. És mivel a nyugdíjasok elenyésző hányada gyakorló közgazdász, a propagandagépezet simán elhitetheti velük, ezek az intézkedések csakis azért vannak, mert a kormány tiszteli az öregeket, meghajol az ősz fejek előtt és a megbecsülés kultúrája az, ami ellepi az országot és szégyellje magát mindenki, aki ezzel nem ért egyet.

Az előző választások során használt csodafegyver, a rezsicsökkentések ideje lejárt – amíg a multik kezében voltak a közműszolgáltatók, addig semmibe sem került más kárára szavazatokat venni, az államosításokkal azonban változott a helyzet. Egyrészt mindenféle bevételcsökkentéssel saját maguktól vennék el az egy kis kreativitással (például túlárazott beruházásokkal, tanácsadói meg reklámszerződésekkel) szabadon lenyúlható giga-összegeket, másrészt az alulfinanszírozás miatt előbb vagy utóbb a költségvetésből kell átcsoportosítani bújtatott támogatásokat, csak hogy eltűnjön a szemét az utcáról és legyen mindenhol gáz, ahol kellene, hogy legyen gáz. Ezt a kormány legnagyobb sajnálatára az EU is figyeli, tehát kockázatos és később akár még vissza is üthet.

Vannak azonban más módszerek is, így kormányunk megint arra készül, hogy, egy tál lencséért megvegye a nyugdíjasok voksát. Ezek között van szimbolikus, például a minden gyerek tartsa el a szüleit, ha már az állam képtelen elegendő nyugdíjat fizetni azoknak, akik évtizedeken át robotoltak és fizették a nyugdíjjárulékot annak reményében, egyszer majd nyugodt öregkoruk lesz. A kormány számára ingyenes „mindenki tisztelje szüleit” erkölcsi érv helyettesíti immáron a gazdaságit: a szendvicsnemzedék tagjai legyenek szívesek finanszírozzák a saját gyerekeiket, tartsák el a nyugdíjas szüleiket, mindezért dolgozzanak látástól vakulásig és természetesen kötelezően fizessék azt a nyugdíjjáruléknak nevezett adót, amiért valójában semmit sem fognak majd kapni 20-30 év múlva, ezt már most megmondja mindenki. A nyugdíjasok viszont megnyugodhatnak, életük megoldva, a kormány gondoskodik róluk, azaz akár állami hivatalok segítségét is igénybe vehetik ahhoz, hogy igényeik ki legyenek elégítve, azaz beperelhetik utódaikat. Maximum az egészségügy karmaiba kerülve gondolkodhatnak el azon, vajon milyen kormány az, amely engedi, hogy a passzív eutanáziát lassan az aktív váltsa fel? Mert mi másnak nevezhetnénk azt a rendszert, amelyben hónapokba kerül bejutni egy szakrendelésre és még fertőtlenítésre sincs elegendő pénz?

Azonban nemcsak más bőrére (multik, leszármazottak) kedveskedik a kormány a nyugdíjasoknak – a jövő évi költségvetés alulkalkulált inflációja miatt (0,9% helyett 2,4%) a jelenlegi szabályok értelmében 2017 novemberében visszamenőleges nyugdíjemelést kell majd végrehajtani, így egy átlagnyugdíjas épp a választások előtt pár hónappal fog egy összegben kézhez kapni kb. 20 ezer forintot. Persze lehetne eleve jól is számolni, de minek, ha annak semmi választási szavazatszerző értéke? Már csak be kell indulnia a propaganda gépezetnek, miszerint mindez a kormány, a Fidesz-KDNP és maga a miniszterelnök kegyelméből történik, lehet hálálkodni annak, aki jóságos apaként gondoskodik mindenkiről és mindenről.

Már csak az a kérdés, vajon a nyugdíjasok beváltják-e a hozzájuk fűzött reményeket és egy emberként szállítják a tömbszavazatukat, meghosszabbítva ezzel az Orbán-kormány regnálását, vagy elgondolkoznak azon például, hogy

  • hova lett a MANYUP,
  • hova lett minimum 600 ezer aktív, adófizető ember (köztük az ő rokonaik) az országból,
  • van-e esély arra, hogy a végletekig leharcolt és mindenféle kiforrott koncepció nélkül államosított oktatási rendszerben az itthon maradt unokái nem maradnak buták, mint a föld és egyszer majd lesz esélyük normális munkahelyre,
  • hova tud még tovább rohadni az egészségügy, miközben a stadionok meg kisvasutak épülnek-szépülnek,
  • valójában is annyi az infláció, mint amennyit a KSH állít (azaz a nyugdíjasokat érintő tételek tényleg csak annyit drágultak, mint amennyi a statisztikákban szerepel), vagy hazudnak rendületlenül, hogy ne kelljen a nyugdíjakat emelni,
  • örüljön-e annak, hogy az igazságszolgáltatás újra az ötvenes évek szintjét hozza,
  • és ha tisztességesen kormányoznák az országot a felelősnek egyáltalán nem nevezhető politikusok, ha nem tűnnének el százmilliárdok kézen-közön, közpénztelenítve a közpénzt, akkor vajon szükség lenne-e arra, hogy éhenhalás előtti utolsó leheletével még beperelje (bepereltesse) a már eleve is kizsigerelt gyermekeit, porig alázva ezzel mind önmagát, mind családját?

Hál’ az égnek külön minisztériumunk van arra, hogy még véletlenül se gondolkodjanak a nyugdíjasok (meg lehetőleg más korosztályba tartozók sem) – és borítékolható, állami hivatalnokoknak hazudott propagandistáink mindent el is fognak követni, hogy bebizonyítsák, bizony ez a világ minden létező világ legjobbika. A mindehhez igénybe vehető források pedig szinte végtelenek (azaz az adófizetők állják), a médiagépezet is készen van tévével-rádióval, minden háztartásba eljutó ingyenes újsággal meg útszéli óriásplakátokkal.

És hogy el ne felejtsük, rajtra kész a következő békemenet is a kormány és kormányfőnk dicsőítésére, ahogy a költők is beindultak, csak a megzenésítés hiányzik egy új himnuszhoz:

„Tán Isten küldte őt, ide le a földre,
Hogy legyen nemzetének hű vezére.
Vagy csupán csak egy földi ember,
Ki, ha kell, küzd, szól, s tenni is mer!

Kit követnek százak, ezrek, milliók,
Kinek szaván csüngnek, földi régiók.
Kinek első az országa, nemzete, népe,
Kit ezért ütnek a gyűlölködők cserébe!

De áll a gáton, mert ő igaz magyar,
Ő az, ki nemzetének Kánaánt akar.
Százezrek mozdulnak mellé állva,
Egyetlen, kérő, halk, hívó szavára.

Ő az, ki, védi, óvja, elszakadt nemzetét,
És mozdulnak érte mind, egy emberként.
Milliók harsogják, pajzsként állva eléje,
Eddig és ne tovább, magyarok ellensége.

Nem átkozza, nem mocskolja ellenit,
De legyőzi népe hazug ellenfeleit.
Hátára ostorcsapások ezreit vállalja,
Bennünket kímélve, azt büszkén állja.

Vezesd országod, vezesd nemzeted,
Isten talán nékünk ezért teremtett.
Ne halld a kétkedők vádló táborát,
De halld nemzeted, áldó, hívó szavát."

Sándor Mária pomázi nyugdíjas

Emlékeztetőül (megérdemeljük?):

Részletek:

Úttörőknek kisvasútja medve módra szusszan,
Fák alatt ma messze indul, völgyből hegyre néz.
Mennyi gyermek újrakelhet énekelve hosszan,
Kis vasúton messze menni édes mint a méz.

(…)

Köszönjük néked Rákosi elvtárs,
Kiért a hálánk tiszta lángja ég.
Reád ha nézünk, büszke az arcunk,
Virágot hintünk amerre mész.

Fogadjuk néked Rákosi elvtárs,
Utadra lépünk, Te vezess tovább!
Tavaszra nyíló gyermeki nótánk,
Elébed hajlik, mint virágos ág.

(…)

Menj előre kisvasutunk, szép jövendő tájra!
Fürge mozdony törj előre, szállj akár a szél!
Felnövünk mint száznyi erdő minden zsenge fája,
Jobb lesz mint ma, mert az ember boldogabban él.

(...)