Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Vajon szükség van a közgazdasági és jogi felsőoktatás generális megváltoztatására?

2016. május 27. - Karvalyok Földje
Igen, mindenképpen.

Lentner Csaba, a Matolcsy-alapítványok kuratóriumi tagja, egyetemi tanár, intézetvezető, tudományos rektor-helyettes (Wekerle Sándor Üzleti Főiskola Budapest, 2008-) valamint egyetemi magántanár (Kaposvári Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 2009-) szerint elengedhetetlen a gyökeres átalakítás, és ezzel kapcsolatos véleményét meg is osztotta elsődlegesen az ECHO tévé közönségével, közvetve pedig széles e nagyvilággal.





Okfejtésének lényege, 2018-ban a jelenlegi kormány csak akkor újrázhat, ha a teljes közgondolkodás megváltozik és az emberek elfogadják, elhiszik, tudomásul veszik és akarják is a Matolcsy-féle gazdaságpolitikai tevékenységet. Ehhez azonban véget kell vetni a neoliberális gazdaságpolitika egyetemi tanításának:

A neoliberális gazdaságpolitika „helyébe 2010-től bejött egy olyan gazdaságpolitika, amely az államnak a szerepét megerősíti, de annak érdekében, hogy az állam polgárait meg a piaci szereplőit meg tudja védeni válságok, katasztrófák, természeti zuhanások esetén. Namost ehhez a gazdaságpolitikához nem az hogy mi páran, egyetemi tanszékeken mi ezt tudjuk, hanem az, hogy ennek a gondolkodásnak le kell menni minden egyes egyetemre, nemcsak privilegizált egyetemre, minden egyetemre, minden egyetemi oktatónak a fejében ott kell lennie. A hallgatók esetében ott kell rendelkezzenek ezzel a tudással. Ehhez pedig könyvek kellenek, ehhez pedig új típusú közgazdasági képzésre van szükség, új típusú Ph.D. képzésre van szükség, tehát az egészet, ami idáig volt, azt le kell cserélni, ki kell iktatni. (Lentner Csaba, 25:40-től)

Tegye fel a kezét, akinek ismerős ez a mindent le kell cserélni, mindent ki kell iktatni bulldózer-politika. Igen, volt már ilyenben része a magyaroknak és ezt úgy hívták, hogy tudományos szocializmus, politikai gazdaságtan (szigorúan elválasztva a szocialistát a kapitalistától) és biztos, ami biztos, hozzá volt még csapva egy kis filozófia is (dialektikus és történelmi materializmus).

Amennyiben Lentner Csaba 1989-ben végzett a közgazdasági egyetemen, a saját bőrén tapasztalhatta meg, milyen érzés egy sehova sem vezető állam- és gazdasági ideológiát tanulni, abból szigorlatozni, esetleg államvizsgázni és a vizsgáztató minden egyes kérdésére ideológiailag megfelelően válaszolni. És ahogy a szocializmus ragaszkodott az állami tulajdonhoz és agyonszabályozáshoz, az Orbán-féle rendszer is kéjes vonzódást érez az állami vagyonhoz és a mindent kontrolláláshoz. Ám a kettő között óriási különbség az, hogy a jelenlegi gazdaságpolitika teljesen hazai gyártmány, célja pedig egy új, Fidesz-kompatibilis burzsoázia létrehozása, bármi áron – míg a szocializmusban egy külső hatalom állította országunkat kényszerpályára és követelte ki gazdasági irányvonalunkat.

De vajon oly sokban különbözik a Matolcsy-féle államkapitalizmus erőltetése a Marx-Engels-Lenin alapította gazdaságfilozófia fejekbe verésétől? Ha a kormányzat döntéshozói körében értő fülekre találnak Lentner Csaba szavai, akkor valószínűleg nem. A választásokig már csak szűk két év van, az állampolgárok meg ideológiailag meglehetősen alulképzettek, bár mentségükre legyen mondva erőszakkal nevelkedtek a neoliberális gazdaságpolitika emlőin, így azonnali harcra van szükség és sok-sok pénzre. A Matolcsy-alapítványok készek bármennyit rááldozni e nemes célra (a közpénz már úgyis közpénztelenedett, így olyan, mintha magánemberek pénzét költenék) és már a Matolcsy-féle könyv is rendelkezésre áll az új gazdasági elméletrendszer elsajátításához. Pénz, paripa fegyver megvan, jöhet a kötelező alap-, közép- és felsőfokú matolcsyzmus oktatás. Nem maradhat ki senki az agymosásból, ahogy a rendszerváltás előtt sem – hiszen akkor is bárkinek, aki kicsit is fontosabb pozícióba került, számot kellett adnia ideológiai elkötelezettségéről, ehhez pedig járhatott marxista-leninista esti egyetemre, vagy ha szerencsésebb volt, már az egyetemi képzése keretében megkapta a rendszer be- és elfogadásához szükséges muníciót.

Első körben felkészülnek az egyetemi oktatók – rajtuk múlik, hogy tőlük lefele mindenki a központi irányvonalnak megfelelően okosodjon. Aztán ott vannak még a középiskolai közgazdaság-tanárok is, a szakgimnáziumi átszervezés és a természettudományos tantárgyak megszüntetése épp jókor jött az új tudásanyag tantervbe iktatásához és az ifjak felvilágosításához.

Aztán jöhetnek a közszolgák – nekik sem árt egy kis agymosás (ezt a szocializmusban is megkapták), a végén még nem kezelik helyesen az államügyeket és a bürokráciánk letér a Matolcsy-féle Tündérország sárga útjáról? És hogy a nyugdíjasok tudjanak miről beszélgetni unokáikkal, célszerű a nyugdíjasnapköziket és békemeneteket is felhasználni a kormányzat által legideálisabbnak tartott ideológia országos terjesztésére. Csak hogy biztos győzzenek újra meg újra.

Már csak az a kérdés, vajon a németek vagy épp az angolok (franciák, norvégok, svédek) mikor térnek rá az egyetlen és igaz útra, azaz a neoliberális gazdaságpolitikájukat mikor cserélik le a mi matolcsyzmusunkra? Képesek lennének bevállalni a jó cél érdekében például olyan eredményeket, amelyekkel ők is az Unió sereghajtói lehetnek?

Ha igen, vajon számíthatunk arra, hogy a továbbiakban is tudják majd az uniós támogatásokat folyósítani, példa nélküli gazdasági csodánkat, az új, fideszes oligarchákat kinevelni és finanszírozni?