Nem lehet valami kellemes feladat mostanában Zalaegerszeg polgármesterének lenni. A képviselőtestület először véletlenül megszavazza a Tiborcz-ügy nyilvánosságra hozását, aztán meg még Alföldi Róbert is a városba akar látogatni egy beszélgetés erejéig? Mi jöhet még ez után? Na jó, az OLAF-jelentés nyilvánosságra hozatalát gyorsan vissza lehetett vonni, hiszen mindenki tudhassa, hogy az adófizetőknek az ég adta világon semmi közük sincs ahhoz, mire is költi a városvezetés a pénzüket. Egy kis presztízsveszteséget ugyan eredményezhet a hebehurgyaság (hova lett az utasításra gombnyomogató imázs?), de a második szavazás kiegyenesítette a dolgokat és a köz képviseletére felhatalmazottak újra bebizonyították, Fidesz-kompatibilisségük maradt a régi, az apró megingás ellenére tökéletesen megbízhatóak és továbbra is alkalmasak a felülről kapott parancsok végrehajtására.
Az Alföldi-ügy sem mozgat hegyeket, néhány cikk a libsi-bolsi-soros sajtóban arról, hogy a város persona non grátának minősítette az ország egyik legelismertebb színész-rendezőjét, pusztuljon még a megyéből is, a kormánymédia úgysem szól egy kukkot sem az ügyről, kutyaugatás nem hallatszik az égig. Egyébként is hívták volna a szervezők a mostani Nemzeti Színház igazgatót, azzal semmi gond nem lett volna, minek nekik a régi?
Tudtuk, hogy félnek a fideszesek, de azért azt nem sejtettük, hogy ennyire. Mert vajon ha egy kvízműsorban kellene megtippelni egy cikk megjelenési időpontját, melyik megoldási lehetőséget választanánk arra, hogy „A pártközpont utasította Zalaegerszeget, töröljék az Alföldi-estet”? Oké, a név nyújt egy kis segítséget, de akkor is úgy érezhetjük magunkat, időgépbe kerültünk és nem is egy 2018. március 14-i estéről szól a híradás, hanem a Kádár-korszak kevésbé szép napjairól.
„...ott ültek velem szemben Cenzék... Cenzné, meg az ura... Az, a Cenzúra, hát Te! Dicsértek, hogy: Géza, remek! És milyen közéleti, meg kitűnő, meg politikus, hát amit tegnap is mondtál, azt többet ne mondd!” (Hofi)
Ezúttal azonban nem Cenzék szóltak bele az események menetébe (azaz abba, milyen műsort látogathat a pórnép Zalaegerszeg városában), hanem sajtóinformációk szerint Vígh László országgyűlési képviselő utasította a zalaegerszegi polgármestert, állj, ne tovább és töröljék az estet. A hivatkozás pedig? A március 15-i ünnepi műsor, azé a nemzeti ünnepé, amelynek egyik fő momentuma éppen az a 12 pont volt, amely összefoglalta, mit is kíván a magyar nemzet. Aztán valaki rájöhetett, mégis csak nagyon kilóg a lóláb, így jött az utólagos maszatolás, nem is ünnepi műsor miatt törölték, hanem konferencia meg egyébként is technikai ok. Ha pedig bárkinek is a lóláb után a sánta kutya jut eszébe, vessen magára – ha pedig mégis a XXI. században szeretne élni és utálja, ha hülyének nézik, áprilisban etárgyban kifejtheti a véleményét a szavazóhelyiségben.
De ha már ünnepi műsor (vagy konferencia, tök mindegy), akkor mit is kívántak elődeink 1848-ban?
Rögtön első pontként sajtószabadságot és a cenzúra eltörlését. Az estére jegyet vásárló zalaiak kapásból tudnának rövid értekezést folytatni ebben a témában, ahogy abban is, a Fidesz felfogásában mit is jelent a közös teherviselést („közöd nincs hozzá, mire költöm az adódat, megválasztottál, így jártál, pofa alapállás”). És még azon is elmélázhatnak, vajon aki jegyet vett, az ha visszakéri a pénzét, milyen listára kerül fel? Az ellenségek listájára? Azokéra, akik a jövő hónapban majd adó- vagy munkaügyi ellenőrzést kapnak? Vagy azokéra, akikkel közlik, ha közszolgák akarnak lenni, akkor talán meg kéne válogatniuk, hogy mivel töltik a szabadidejüket és egyébként is jobb, ha új munkahelyet keresnek?
Vajon van még lejjebb? Megtudjuk, ha a Fidesz újra nyer, de van még olyan márciusi követelés, amely egyre időszerűbb lehet, lásd például az úrbéri viszonyok megszüntetésének és törvény előtti egyenlőség polgári és vallási tekintetben kívánalmát. Mert az, hogy ki keresztény és ki nem, már elég feszítő kérdés kormányunk számára, ahogy azt is megmutatták már egy párszor, igenis vannak még egyenlőbbek. Olyanok, akik sérthetetlenek, különösen büntetőjogi értelemben.
Nagy veszélyben érezheti magát a Fidesz, ha már Alföldi a soros.
