Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Vajon mi kell ahhoz, hogy Brüsszel végre leálljon az Orbán-rezsim támogatásával?

2018. január 12. - Karvalyok Földje

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngBrüsszel nagyon szeretheti Orbán Viktort és a Fideszt, mert – egyelőre legalábbis úgy néz ki – miniszterelnökünk nem tud olyat elkövetni, ami tett úgy isten igazából kihúzná a gyufát:

  • indíthat totális leszámolást az ellenzéki pártokkal szemben,
  • módosíttathatja úgy a választási szabályokat , hogy a Fidesz a maratont a 30. kilométerrel kezdhesse,
  • a demokratikus intézményeket lépésről lépésre megszüntethette (lásd bíróságok, választási szervek, állami ellenőrzésre hivatott intézmények, ügyészség, stb.), a vezetőket talpnyaló, gumigerincű csinovnyikokká degradálhatta,
  • a sajtószabadságot megszüntethette, a teljes magyar sajtó cirka 95%-át az államtól és az Uniótól lenyúlt forintokból felvásárolhatta,
  • elvbarátja nyíltan kijelenthette, hogy a magyar gazdaságpolitika maga a korrupció (mint a hazai új burzsoázia létrehozásának bombabiztos eszköze),
  • behozhatott új egymillió (részben kamu) friss, ropogós magyar állampolgárt az Unió területére,
  • bármilyen nemzetiségű, vallású, szélsőséges nézetű pénzes bűnözőt, terrorista támogató pénzmosót beengedhetett az országba, csak annyi kellett hozzá, hogy az bevásároljon olyan letelepedési kötvényből, amely ellenértéke offshore számlákon landol,
  • haveri céghálókon keresztül eltüntethette az uniós támogatások jelentős hányadát (akár 50%-át) úgy, hogy közben adóforintokból finanszírozott, sok-sok milliárdos reklámkampányokat menedzselt Brüsszel lejáratására,
  • bármikor bármelyik uniós diplomatának, kormányfőnek a képébe hazudhatott,
  • bátran dicsekedhetett a konyhaablakból a kilátást rontó, közpénzből épült házistadionnal, ahol az arra érdemesek művészethez tartozó futballt művelik tao-milliárdokból,
  • és mindezek tetejében látványosan pacsizhat olyan politikusokkal (és nemcsak pacsizik, hanem még az országot is eladja nekik), akiknek nem titkolt szándéka az Unió bomlasztása.

Brüsszelnek láthatóan mindez kevés ahhoz, hogy végre az asztalra csapjanak, elég legyen. Sőt, nyugodtan, szemrebbenés nélkül bele lehet vágni a politikusok (meg a multik képviselői) képébe, kérem, ha Berlin nem ad pénzt, majd kérünk Kínától meg Moszkvától. Mi ez, ha nem óvodás szintű zsarolás, ha nem leszel a barátom és nem adod oda az uzsonnád, akkor majd a Józsival barátkozom, aztán meglásd, majd ketten együtt jól leromboljuk a homokváradat? Ha nem táncolsz úgy, ahogy én bazseválok, akkor majd beengedem a farkasokat az akolba, oszt jól megnézheted magad? Eközben persze a kormányközeli vállalkozók ezerrel közpénztelenítik a közpénzt, nem véletlen, hogy az elszámoltatástól (vagy leszámolástól?) gatyát összerondító fideszesek már a demokrácia látszatára sem ügyelve igyekszenek mindenkit eltiporni, akit csak egy kicsit is veszélyes lehet a hatalmukra. Plusz az utolsó cseppeket is kisajtolni az uniós pályázatokból.

Nem, az Unió immáron hét éve tétlenül nézi az ámokfutást, sőt finanszírozza is. Mert ha egyszer is belegondoltak volna, hogy ez a helyzet nélkülük nem jöhetett volna létre és valójában az Unió (és az uniós politikusok) azok, aki lehetővé tették, hogy egy diktátor kinőjön Európa közepén,  akkor talán most nem lennénk ott, ahol vagyunk. Ott, amikor az ország felvásárolni érdemes részét már – leginkább a Brüsszeltől lenyúlt pénzekből – felvásárolták a politikusaink és strómanjaik meg a strómanok strómanjai. Ott, ahol a hatalmon lévők

  • bármit megtehetnek,
  • cinikusan hazudhatnak a nap 24 órájában,
  • saját átláthatóságukat fekete lyuk-szintre emelhetik,
  • pénzügyileg a teljes ellenzéket ellehetetleníthetik (és jogi, valamint pénzügyi eszközökkel végképp eltörlik),
  • bárkit koholt vádakkal, hatalmas sajtóhírveréssel bemocskolhatnak és évekre eltüntethetnek a rendszerből,
  • a magyar egyházi személyeket csúszómászóvá jutalmazva, zsarolva vagy épp nyomorítva (tisztelet a kivételnek) a keresztény hitet sok-sok évtizedre meggyalázzák,
  • mindeközben olyan keresztényellenes rezsimekkel kötnek államközi – igaz, nem véletlenül titkolt – oktatási-kulturális megállapodást, ahol még a Biblia birtoklása is törvényt sért, hogy a szintén keresztényüldőző iráni atom-egyezményről már ne is beszéljünk,
  • a lopást csúcsra járatva olyan rendszerekből vonják el a forrásokat, amelyek vagy rabszolgasorsra kényszerítik a szolgáltatást igénybe vevőket (köznevelés, szakképzés vagy éppen a felsőoktatás padlóra küldése), vagy simán csak évente 32 ezer emberen követnek el aktív eutanáziát (egészségügy),
  • a minőségi, piacképes munkaerőt milliós nagyságrendben külföldre üldözik, miközben olyan friss állampolgároknak adnak beleszólási jogot a hazai politikai életbe, akik soha egy fillér adót sem fizettek be a magyar költségvetésbe és nincs is szándékuk egy pillanatig sem azon ügyködni, hogy hazánk (és a GDP) jobb helyzetbe kerüljön (nem véletlen, hogy a választók 70%-a nem ért egyet a friss magyarok választójogával),
  • pazarló, semmire sem jó beruházásokkal ezermilliárdokat tűntetnek el a magyar költségvetésből (lásd stadionok, várba költözés, kínai vasút, orosz atomerőmű, külföldi focicsapatok támogatása, határainkon túli magyarok szervezetinek és az egyházak elszámolást nem követelő dédelgetése, polgármesterek nagymamáinak százmilliókkal finanszírozása, közalapítványok közpénztelenítése, társasági adó tao-n keresztüli eltüntetése, stb.)
  • és egy pillanatig sem tisztelik azokat az adófizetőket, akiknek a pénzéből mindezt megtehetik. És nemcsak hogy nem tisztelik, de magasról lepottyantanak minden olyan személyt, aki nem lopott össze legalább annyit, mint ők és csak addig fordítanak rájuk figyelmet, amíg az agyukat mossák.

Nem véletlen, hogy vannak olyanok, akik szívesen kitiltanák még a kontinensükről is a magyarokat (ha nem is mindet, de legalább jó néhányat), de az Unió valahogy mégsem erőltette meg a témában magát. Mitől félnek? Miért nem mernek lépni? Mert könnyű mindent a bürokráciára kenni, de azért ha akar valaki valamit csinálni, csak el lehetne érni eredményeket – például az uniós projektek ellenőrzésével, támogatások visszatartásával, büntetések fizettetésével, stb. Indult ugyan pár eljárás, de látható eredménye, például a pénzcsapok drasztikus elzárása mind a mai napig nem történt meg. Most tényleg attól félnek a kinti döntéshozók, hogy Orbán fogja magát és beváltva zsarolását, beengedi az akolba a kínaiakat meg az oroszokat? Hogy nemcsak a magyar állampolgárságot árulja fillérekért, de a magyar, vagy akár brüsszeli támogatással létrehozott javakat is odaadja egy kis kínai vagy éppen orosz hitelért cserébe?

Miközben az Unió szereti mutatni, mekkora védelmezője is a demokráciának, valójában semmit sem tesz azért, hogy az olyan önjelölt diktátorok, mint Orbán Viktor és sleppje legyen szíves és

  • vagy távozzon a klubból és vállalja ennek következményeit (pl. népharag, támogatás visszafizetési kötelezettség, stb.),
  • vagy módosítson magatartásán (például ne lopjon és amit ellopott, azt is legyen szíves adja vissza és a demokratikus intézményeket is visszaállíthatja),
  • vagy lépjen le és egy olyan szigeten éldegéljen (hátrahagyva európai javait), amellyel nincs kiadatási egyezmény és ahova az immáron – demokratikus irányítás alá került – TEK sem megy utánuk. És nem hozza haza őket szőnyegbe csavarva vagy nem lövik szimplán csak szitává őket egy random látszattárgyalás után.

Igen, a választópolgárok itt állnak megfürödve – az ellenzék szétszíszálva, a nyugdíjasok nagy hányada egy tál lencséért megvásárolva, a kamuállampolgárok szavazatai is a Fidesz zsebében, mindehhez pedig Európa legnagyobb társulása is a támogatását adja. Nem keveset, sokat, akár ezermilliárdokat.

Miben reménykedhetnek ezek után a nem agymosott, a személyi kultuszt elutasító, a korrupciót finanszírozni nem kívánó, a diktatúrának még erőszakkal sem csápoló honfitársaink?

Nem sok jóban. A magyar választók 38%-a tart attól, hogy az orosz titkosszolgálatok befolyásolják a tavaszi országgyűlési választásokat, és tegyük hozzá, van is ennek esélye, hiszen Putyin alapvető érdeke, hogy olyan magyar kormányfő legyen, aki behódol neki és aki hajlandó lakájává válva bármit megtenni. Akár az országot is eladni. A fideszes szavazók emiatt nem hánykolódnak álmatlanul (64%-uk szerint nem fog ilyen történni), de hát őket a civilekre is rá lehetett uszítani és a Roszatomot is le lehetett nyomni a torkukon, ahogy az sem érdekli őket (meg a személyi kultuszos vallásos ámulatokat sem bolygatja), mennyibe is fog valójában kerülni a kínai vasút és személy szerint kinek fütyül milliárdokat a rigó nap mint nap. Igaz, a fideszesek 44%-a is úgy tartja, ha lesz orosz beavatkozás, akkor az a Fidesz javára történik, így nem csoda, ha még üdvözlik is az ezt lehetővé tevő felsővezetői szintű hazaárulást.

Egy biztos, Orbán Viktor elérte – kicsit átalakítva a Guardian megállapítását –, hogy ez az ország „nem a helyieknek van, bár ez egyértelművé válik, amikor az ember belép az arénába, ahol az oligarcháknak tartanak fent parkolóhelyeket”. Igen, a mi országunk már csak olyan, mint a felcsúti csodaaréna, csakis Brüsszelt szidó és Brüsszelből gazdagodó oligarcháknak van benne helyük.