Magyarország, 2016

Karvalyok földje

Karvalyok földje

Kinek higgyünk, Orbánnak vagy Matolcsynak?

2017. szeptember 21. - Karvalyok Földje

karvalyok_foldje_image_small_masolata.pngKinek higgyünk, Orbánnak vagy Matolcsynak? Nemzeti Bankunk elnökének szavait megismerve úgy tűnik, ő meg Orbán Viktor két külön világban élnek és mozognak, legalábbis ami a kommunikációjukat illeti. És csak reménykedhetünk, hogy a két halmaz az önös pénzügyi és hatalmi érdekeiken kívül más területen is átfedi egymást. Például a tárgyban, merre is haladjon tovább az országunk.

Orbán Viktor kedvenc témája a munkaalapú társadalom és az oktatási rendszerünket is ehhez süllyesztették le. Mást sem hallunk, előre szakképzés, irány mindenki szakmunkásnak, a gimnázium az átlagdiák számára felesleges luxus, ideje hogy pusztuljanak meg legyen kvóta, és már nem kell sokat aludni ahhoz, hogy felsőoktatásba csak az mehessen, aki középiskolában megszerzi a középfokú nyelvvizsgáját úgy, hogy eközben a középiskola nem köteles erre megfelelően felkészíteni a diákokat. Az oktatás államosítása és az új NAT meg a középkori oktatási módszerek mind Orbán Viktor kedvenc munkaalapú társadalmához igazodik meg ahhoz, hogy csakis birkanemzetet szabad kinevelni, különben ki szavazna a Fideszre? Mert az, aki érti is azt, amit olvas és a számok világában is egészen jól elboldogul, azt nehezebb egybites demagógiával behülyíteni.

És ekkor jön Matolcsy és mit mond? Nem mást mint azt, hogy a magyar gazdaságnak a skandináv országok gazdasági modellje lehet a példa, ezek az államok pedig a munka- és tőkeintenzív gazdaság után a tudásintenzív gazdaság irányába haladnak.

Akkor most itt álljunk meg egy szóra. Ez most azt jelenti, hogy oktatásunk hét év mélybe küldése után hirtelen rakétaként elindul ellenkező irányba, a szakképzés mindenáron erőltetése helyett egyik napról a másikra átváltunk a minőségi oktatásra és hopp, két év múlva már a magyar gyerekek teljesítenek majd a legjobban a PISA-teszten, irány a tudásintenzív világ?

Akinek bármilyen kapcsolata is van a mai magyar oktatási rendszerrel az tisztában van azzal, a skandináv modell minimum egy másik galaxis, ahova eljutnunk sokkal nehezebb annál, minthogy Matolcsy kijelenti, jó példa nekünk. Mert mi is kellene nekünk, magyaroknak ahhoz, hogy a munkaalapú társadalom orbánista koncepciójától hirtelen átálljunk a tudásintenzív vágányra?

Először is egy olyan miniszterelnök, akinek van annyi önbizalma hogy elhiszi, okos és tanult embereket is képes meggyőzni arról, nála jobb vezetőt sehol e kerek földön nem találhatnak maguknak. Ehhez azonban kevés lenne a migráns-Soros-liberális összeesküvés elméletre, Brüsszel utálatára és a rezsicsökkentésre hagyatkozó propaganda, fel kéne mutatni olyan gazdaságpolitikát is, amely a haveri kapitalizmuson túlmutat. Az értelmiségnek lenne olyan igénye, mint modern, európai kultúrpolitika vagy éppen a nemzeti értékeink tényleges védelme (örökségvédelem, nem pedig örökségherdálás). Az értelmiség nagy részét csak idegesíti, hány stadion meg sportcsarnok épül teljesen feleslegesen az országban, ők inkább tornatermet szeretnének a gyerekük iskolájába meg XXI. századi technikai felszereltséget és azért sem morognának, ha nem kellene nekik két-három hónapot várni egy ultrahangos vizsgálatra. Azonban a jelenlegi politikai vezetés nincs felkészülve arra, hogy az értelmiség bármilyen igényét is kielégítse, az ő céljuk a már nyugdíjba vonultak megdolgozása illetve azok meggyőzése, akik elvont gondolkodással utoljára az általános iskola nyolcadik osztályában próbálkoztak, akkor sem sok sikerrel.

A tudásintenzív társadalom építésének másik feltétele az lenne, hogy legyen Magyarországon olyan értelmiségi réteg, akikre lehet támaszkodni. Ezek nagy részét az orbánista gazdaságpolitika már elüldözte, a maradék meg vagy beállt a talpnyalásba az összes valaha is követett erkölcsi elvét sutba dobva, vagy megpróbál túlélni és radar alatt mozogni, hátha csoda történik és egyszer újra a felszínre lavírozhatja magát. Lássuk be, ez a jelenlegi magyar értelmiség mindenre alkalmas csak arra nem, hogy tudásintenzív társadalmat építsen, hiszen a talpnyalók alapból képtelen rá, a rejtőzködők meg nincsenek olyan helyzetben, hogy pozitív irányba lendítsenek bármit is.

oktatasi_rendszer.pngHa varázsütésre mégis lenne olyan szakember, aki eszközt és forrásokat is kapna ahhoz, hogy nekiálljon a Matolcsy-féle mintának állított skandináv modellbe átvezetéshez, akkor jobb, ha felkészül arra, hozzá képest Sziszifusz sikerélményekben és dicsőségben fürdő hős lesz. Mihez kellene hozzányúlnia?

  • A köznevelési rendszert újra közoktatási rendszerré alakítása. És ez nem csak a szavakon lovaglást kellene, hogy jelentse, hanem teljes koncepcióváltást – a gyerekeket igenis európai, modern értelemben oktassák a pedagógusok, ne csak a szülők helyett hazafiasan neveljék.
  • Iskolarendszer újragondolása. A szakgimnáziumok teljes reformja, hogy az ebben az iskolatípusban végző diákok is újra alkalmasak legyenek a továbbtanulásra, valamint a szakképzésben a közismereti tárgyak óraszámának növelése.
  • Új Nemzeti Alaptanterv, amely elfelejti végre a Horthy- és Kádár-rendszerből itt maradt pedagógia módszereket, a levegőben lógó felesleges információhegyeket, az elavult ismereteket, a kötelező olvasmányokat, a felesleges memoritereket és minden egyebet, ami nem felel meg a XXI. század kihívásainak (lásd pl. informatikaoktatás).
  • Az új modellt követő tankönyvek és tanítást segítő eszközök. Ehhez olyan szakemberek kellenek, akik képesek is megírni ezeket a tankönyveket, a jelenlegi államosított tankönyvírás meg pont ellenkező irányba halad, ám a remény ott van, az orbánista behódolókon kívül biztos vannak még olyan szakemberek, akik nagy tettekre képesek. Meg normális, modern tankönyvek megírására és egyéb, a tanulást segítő eszközök megálmodására.
  • Tölteléktantárgyak kivezetése, illetve óraszámuk igény szerinti minimalizálása. Mindennapi testnevelés tornaterem híján háztömb körüli sétával, szakadó esőben öltözőben, vagy éppen folyósón üldögéléssel? Ha az énekórák száma ugyanannyi vagy netalán több mint a fizikáé, a biológiáé vagy kémiáé, az szintén kérdéseket von maga után.
  • A pedagógusképzés megreformálására annak érdekében, hogy olyan új pedagógusok érkezhessenek a rendszerbe, akik fel tudják venni a kesztyűt és hivatásuknak tekintik a gyerekek oktatását. Meg képesek például modern eszközök használatára és nemcsak receptek meg használt autók nézegetésére használják az internetet.
  • Pedagógusok, akik ismerik és el is hiszik, hogy csodákra képesek a skandináv modellel. Pedagógusok, akik le tudnak számolni az egész szakmai életük folyamán beléjük rögzült elavult követelményekkel és pedagógiai módszerekkel, akik meg tudnak újulni és gyökeresen másképp tanítani az új generációkat. Kérdés, a lassan túlnyomóan nyugdíjközeli pedagógustársadalom erre rávehető-e, természetesen tisztelet a kivételnek.
  • A kiváló pedagógusok elismerése. Olyan teljesítménymérési rendszer kialakítása, amely nem önmagáért van, hanem azt méri, a gyerekek önmagukhoz képest hogyan fejlődnek egy-egy tanár keze alatt. Legyen a pedagógusoknak szabadságuk a tekintetben, hogy a lemaradókkal hogyan foglalkoznak és hogyan kívánják az esélyeket kiegyenlíteni.
  • koznevelesi_rendszerunk_karvalyokfoldje_blog_hu.pngA tehetséggondozás visszahonosítása. Hova lettek a tehetséggondozó iskolák? Vajon miért ezeket szüntette meg elsőnek az Orbán-rendszer? Miért bánunk a lehető legmostohábban a tehetségekkel, azért, hogy hátha elmennek innen örökre?
  • Megfelelő infrastruktúra kialakítása: modern épületek, tornatermek, használható szaktantermek, stb. létrehozása. És mindehhez olyan személyzet (pedagógusok, technikusok) biztosítása, akik ki is tudják használni az eszközök által biztosított lehetőségeket.
  • Diákok terhelésének optimalizálása. Hogyan lehetséges az, hogy a gimnazista diákoknak 37-43 órájuk van egy héten, és akkor még nem készültek a másnapra, nem gyártottak prezentációt meg nem olvastak kötelező olvasmányt? És azt se felejtsük el, hogy a középiskolás diákok nagy része már diákmunkát végez nemcsak nyáron, hanem a tanulmányi időszak alatt is, mert erre szüksége van a családjának.
  • A középiskola kimeneti követelményének és a felsőoktatás bemeneti követelményének összehangolása. Kívülálló számára ez egyértelműnek kellene, hogy legyen, de nincs így. Vajon miért? Él olyan ember ma hazánkban, aki tudja?
  • És még sok minden más, ami problémaként szembejön.

Hogy Matolcsy miért beszélt egyáltalán a skandináv modellről? Azt csak ő tudja meg azok, akik a szavakat a szájába adták, de hogy jelenlegi kormányzatunk alatt esélye sincs annak, hogy az oktatáspolitika ebben az irányba változzon, az egészen biztos. Márcsak azért is, mert Orbán Viktor ezt soha az életbe meg nem merné megtenni.

 

süti beállítások módosítása