Közéletünket nézve nehéz ma elképzelni olyan dolgot, amely tömeges választói kiábrándulást okozna kormánypártunk prominens képviselőiből. A vallásos áhítattal nehéz mit kezdeni, az pedig, hogy a Fidesz szavazóbázisa az egyre tudatlanabb, aluliskolázott réteg felé tolódik, szintén nehezíti azok dolgát, akik el szeretnék élni, vesszen a rózsaszín szemüveg és legyen a király végre meztelen. Hiszen hogyan lehet elmagyarázni egy egybites szavazónak, mi az az államháztartási hiány, a bennfentes kereskedelem, netalán a közbeszerzés? Az ellopott milliárdok volumene sem igazán felfogható azon társadalmi réteg számára, amelynek a pár ezer forintos Erzsébet-utalvány soha nem látott kegyes karácsonyi ajándék, a rezsicsökkentés és utazási kedvezmény meg olyan vívmány, amely soha meg nem hálálható.

Mi üthetné ki a biztosítékot a kormányfanatikus köznépnél? Mert az, hogy valaki dekára kiárulja a haza becsületét az nem igazán (lásd baltás gyilkos elengedése 2 milliárd forintért témájú összeesküvés-elméletet), ahogy az sem, hogy nincs az a kormány-közeli korrupciós cselekmény, amely miatt érdemi nyomozást indítana akár a rendőrség, akár az ügyészség. És míg a híreket meghallgató és értelmező törpeminoritás azon elmélkedik, vajon hogyan értünk el  legújabbkori történelmünk során ahhoz, hogy a magyarság becsülete nem ér többet rongyos két milliárdnál (offshore cégen keresztül), a többség most sem állt neki békemenetet szervezni a megtépázott hírnév tisztára mosásáért.

De nemcsak a baltás gyilkos forintegyenértékese az, amiért vezetőink bármire képesek, a hazánkat örökre eladósító, soha meg nem térülő kínai vasútprojekt is megért egy tömegmészáros-emlékmű koszorúzást, az sem érdekes, ha a fejlett világ köpni-nyelni nem tud. Oroszország is azt ad el nekünk, amit nem szégyell, legyen az felújított, kritikán alul működő metrószerelvény vagy szintén soha meg nem térülő, már az első kapavágásnál is elavult technológiának számító atomerőmű. Hogy ezekben az esetekben kinek fütyül a rigó az részben könnyen kideríthető, elég csak végigkövetni a fejlett demokráciákban botrányosnak számító személyre szabott közbeszerzéseket – egy normális országban már régen le kellett volna mondania mindenkinek, akinek köze van bármilyen szinten ilyen volumenű hűtlen kezeléshez.

A letelepedési kötvény-biznisz sem vitte utcára az embereket – menekült ne jöjjön egy darab sem, azok csórók és ugyebár mindenki annyit ér, amennyije van, a gazdag orosz, arab meg ázsiai bűnözők viszont jöhetnek, csak fizessenek offshore cégeknek és cserébe garantáltan átmennek bármilyen nemzetbiztonsági ellenőrzésen, nem csoda, hogy ismeretlen szereplők meglovasították a kötvényekkel kapcsolatos dokumentumokat. Hiába FBI körözés pénzmosásért, terrorizmus támogatásért, ez még nem ok arra, hogy ne ülhessen egy ilyen előéletű személy egy asztalnál Orbán Viktorral, de a vele szomszédos villát is bátran megveheti, gond egy szál sem, csak üzleteljen a rokonnal is legyen szíves. Melyik fejlett nyugati ország vezető politikusa engedhetne meg magának ilyen luxust? Egy sem, viszont az ázsiai diktatúrák csak ámulnak-bámulnak és állnak sorba a receptért,  hogyan tehetnék vonzóbbá országukat a kőgazdag, tök mindegy milyen múltú multimillárodosok számára.

A kettős állampolgárság cukorkaként osztogatása sem okozott felháborodást – nekünk mindegy, hány orosz kém meg magyar felmenőt hírül sem ismerő hamis magyar hazudja magát ősmagyarnak, a lényeg, legyen már meg végre az az egymillió határainkon túli levélben szavazó. Mert ugye a hatalomban maradáshoz ez életbe vágó, az sem érdekes, ha az „igazi tősgyökeres” magyarok jó része már régen bepakolta a batyujába a hamuba sült pogácsát és valahol messze távolban nyammogja mindennapi kenyerét. Az átlagmagyart nem zavarja, hogy rokonai, barátai külföldön próbálnak életben  maradni, maximum irigykednek, bezzeg milyen jól megy a burkolónak Németországban vagy az ácsnak a svédeknél. Az, hogy a magyar fogy, hogy lassan több orosz meg kínai lesz Budapest belvárosában, mint magyar, tökéletesen érdektelen a többség számára és az is, mi ennek a valódi oka.

Az ügyészség előtt sem tüntetnek tömegek amiatt, hogy a lenyúlt uniós milliárdok visszakerüljenek oda, ahova eredetileg szánták, a magyarság felemelkedésének céljára. Miniszter felesége bábáskodta alapítvány következmények nélkül túlszámlázhat, maximum a férje majd nagy hévvel kivizsgálja és utasítást ad, hogyan legyen elsikálva az ügy, a miniszterelnök kedvenc unió-támogatta kisvasútjára se merjen senki ferde szemmel nézni. Sőt, a wellness-központnak meg vadászháznak uniós támogatásból épülő magánrezidenciák sem botrányt keltőek, maximum az oknyomozó újságírók szívják a fogukat, annyi a munkájuk.

Az évente 32 ezer, kritikán aluli egészségügyünk áldásos tevékenysége folytán feleslegesen eltávozott honfitársunk emléke sem hozza lázba a hátramaradottakat, és amíg egy orvost vagy ápolónőt élete végéig szekírozhatnak egyetlen ember életét kioltó műhiba miatt, a tömeggyilkos politikusokat újra megválasztják, csak így tovább, előre az orbáni úton.

Az egyre alacsonyabb színvonalon ketyegő oktatásunk sem hívta még utcára az érintett gyerekek szüleit – mintha teljesen mindegy lenne a többség számára, a fiatalok valaha is megtanulnak-e rendesen olvasni meg számolni, ahogy az egyre romló PISA-teszt eredmények sem ösztönöznek senkit sem kanosszajárásra. A magyar gyerekekkel és szülőkkel bármit meg lehet tenni, a folyamat pedig visszafordíthatatlan – a hasztalanul eltöltött időt nem lehet bepótolni, ahogy az értelmetlenül a fejekbe töltött használhatatlan „tudást” sem lehet egy gombnyomással naprakész, a modern tudásalapú társadalmakban használható érdemi ismeretekre cserélni. A humán erőforrás színvonalának ily mértékű lesilányítása szintén olyan bűntett, amely többszörös életfogytot érdemelne, mégsem történik semmi sem kormányzati, sem az adófizetők részéről. Vajon milyen bűnt kellene elkövetnie politikusainknak ahhoz, hogy a szülők végre rádöbbenjenek, a kormány a szemük láttára dönti nyomorba gyermekeik jövőjét? Vajon egyszer majd ezek a gyerekek ezért az apátiáért elküldik a saját tehetetlen bábként viselkedő szüleiket melegebb égtájakra, vagy hálásak lesznek már azért is, milyen szuper, hogy Európa betanított munkásai lehetnek?

A választókat láthatóan az sem zavarja, ha az egyenlők között még egyenlőbbek részesülnek az igazi rezsicsökkentésben: önkormányzati, állami tulajdonú üzlethelyiségeket, lakásokat fillérekért bérelhetnek, állami földekhez bagóért juthatnak, ahogy a koncessziós jogok ára is töredéke lehet az azok segítségével megszerzett extraprofitnak. A magyar nem bünteti az általa megválasztott elöljáróit azért, mert azok visszaéltek a bizalommal, a rájuk bízott vagyont meg elszórták. A nagyüzemi herdálók nyugodtan számíthatnakarra, csak egy tál lencsét kell juttatni választások előtt a vallásos áhítattal őket csodáló népnek, aztán már meg is jönnek a szavazatok, újabb négy-öt évre lehetővé téve az éléskamra végletes kifosztását.

A választókat nem idegesíti a százmilliárdok haveroknak juttatása sem – legyen az vizes VB, Soros-kampány vagy várba költözés, egyik tétel sincs megkérdőjelezve tömegek által, még az olimpiát is sokkal többen támogatták, mint ami józan ésszel indokolható lenne.

Az ellenzék evezhetne még a gazdasági vonalról erkölcsi vizekre is, kihangsúlyozva a jógaoktató szeretők fontosságát, a vak komondorok társadalmi szükségszerűségét, de úgy néz ki, még ez is hatástalan, egyedül talán a melegkártya játszik kommunikációs szempontból, de az is csak akkor, ha ellenzéki politikusokat hoznak hírbe kormányoldalról.

De akkor mi az, ami eltántoríthatná a választókat a Fidesztől? Jó kérdés, a választ pedig jobb, ha az ellenzéki pártok mihamarabb megtalálják. És bár vannak találgatások a Simicska-féle csodafegyverről (azaz olyan dokumentumokról, amelyek igazolják, a kormányból ki mennyit szerzett bűnös úton), az „aljas rágalom” visszavágás egyelőre elegendőnek tűnik minden esetben és borítékolható az is, egyetlen ügyben sem lesz érdemi vizsgálat. Sőt, aki bármilyen ügyben be- vagy feljelentést mer tenni, jobb ha tudja előre, pallósként fog lesújtani rá a törvény – semmi látnivaló kérem, bűnhődjön az, aki mást büntetését akarja. Az ellenzék is jobb, ha tudomásul veszi, senki sem lehet próféta Orbán és a Fidesz országában, maximum Soros-bérencekké, szexéhes homokossá vagy liberális nyugat- és migránsbaráttá válhatnak, patás ördöggé meg bármi olyanná, amit az egybites választók felszólításra harsányan gyűlölhetnek.

De vajon hova vezet ez az út? Hol a vége a kontroll nélküli, mindent átszövő és mélybe húzó korrupciónak, a piacgazdaságot megfojtó haveri kapitalizmusnak, a bármire is használható, magas piaci értékű állampolgárokat külföldre száműző gazdaságpolitikának?