Több politikus is panaszkodott mostanában, óvodai szintre süllyedt az a sárdobálás, amit a hazai felelősnek mondott politikai elit itt, Európa közepén művel. Fújj, megmondalak az óvónéninek (beárullak a választóidnak, aztán majd jól csalódnak benned és átpártolnak hozzám), hogy már megint bepisiltél (korhatáros orgián láttak a homokozóban), elárultad örök barátodat (a bozótban láttak, sőt le is fotóztak egy nővel, aki nem a feleséged) és egyébként is azt gondolod, elhiszi majd Évi néni, hogy én szedtem ki a csíkos autó kerekét (loptam el az uniós források harmadát, vittem el az összes közbeszerzést haveri alapon, adtam személyre szóló adókedvezményt barátaimnak, gátlástalanul hazudtam a magyarok szemébe, stb.)?

Ennek a cirkusznak a közönsége azonban nem egy közelebbről meg nem nevezett óvoda gondozottjai, hanem mi, elviekben gondolkodó (tehát létező) állampolgárok vagyunk. És bár fájó bevallani, igen, valójában mi tehetünk arról, mit nyeletnek le velünk nap mint nap, minek tapsolunk és minek dőlünk be. Szeretjük utálni az idegeneket? Már kapjuk is a migránskampányt népszavazással-alkotmánymódosítással. Szeretjük azt hinni, többek vagyunk mindenki másnál? Ha nem gondolnánk ezt, akkor miért folyna még a csapból is, hogy a hazánk Európa megmentője, a vezetőink pedig életüket és vérüket áldozzák azért, hogy a kereszténység míg világ a világ fennmaradjon, és ha fennmarad, akkor az csakis Orbán Viktornak és a Fidesz-KDNP-nek köszönhető? És el akarjuk hinni azt, hogy érdemi erőfeszítések nélkül majd 40%-kal emelkedik az életszínvonal ott, ahol a piaci versenyt, export- és versenyképességet, állami támogatás és megrendelések nélküli termelékenységet már rég kiirtotta a kormány, ahogy a kiszámítható gazdasági környezetet és jogbiztonságot is? Már be is ígérték nekünk, de természetesen csak akkor, ha még legalább kétszer Orbán Viktorra és barátaira szavazunk.

Az óvodai élet azonban nemcsak az önfényezésről szól (ugye milyen szépen megterítettem?), hanem arról is, hogyan lehet megakadályozni, hogy az óvónéni más gyereket is szeressen. Például úgy, hogy kígyót-békát kiabál Pistike Bélára, aztán vagy bejön, vagy nem – és ugyanezt teszik a mi politikusaink is:

„Orbán Viktor politikusként (…) hozzá van szokva, hogy minden alapot nélkülöző hazugságokkal, kitalált magánéleti karaktergyilkosságokkal igyekeznek lejáratni, sokszor a családját is megalázzák; sajnos ez is a politikusi munka része.” (Havasi Bertalan, Orbán Viktor sajtófőnöke)

Ha eddig bármilyen kétségünk is volt, most már a legmagasabb szintről tudjuk, a politikusi munka pénzért is megvenni az átkot az ellenfélről, ahogy a család megalázása és a minden alapot nélkülöző hazugságok terjesztése is. Persze, mondhatta volna a sajtófőnök azt is, csak más politikusok csinálják ezt, mi szerencsére nem, ám ő általánosít és bevallja, itt kérem mindenki egyenlően kiveszi a részét az egymás mocskolásából és egy pillanatig sem zavarja még a miniszterelnökünket sem az, ha valakit alaptalanul rágalmaznak, netalán nagy nyilvánosság előtt a becsületébe gázolnak.

És mi a téma? Az, amit a legjobban kajálnak a választók. Nem, hazánkban semmit sem ér, ha valakit azzal vádolnak, hogy korrupt, netalán zsebre tett a közösből. Ez mára már annyira elfogadott magatartás, sőt, legfőbb kormánypolitikai irányelv, hogy ilyesmivel nem éri meg vádolni senkit sem, hiszen ez egyáltalán nem üti ki a választóknál a biztosítékot. Sőt, az sem, ha a legfőbb vezér nevét adja olyan törvényekhez, amelyek személyre szólóak, netalán saját rokonainak és barátainak biztosít jelentős előnyt. Nem, a magyar választót már ez sem érdekli és a móriczi értelemben vett rokonok gátlástalan feltőkésítése sem befolyásolja a kormánypárt és annak vezetőinek a népszerűségét. Ahogy a sajtószabadság csendes kinyírása, netalán a civilek ok nélküli vegzálása sem jelent semmit sem az átlagmagyarnak – hiszen amíg nem a gáz-, villany- vagy egyéb rezsiszámlát, netalán a beígért fizetés- vagy nyugdíjemelést érinti az ügy, miért is számítana?

A gond az, bármilyen nehéz is, Pistikének népszerűsége fenntartása érdekében be kell árulnia Bélát, nehogy már a legközelebbi szülinapi bulin ő kapja a tortát, ehhez pedig olyan adu kell, ami mindent visz az ovis csoportban. Lopással nem lehet vádolni, mert eddig még nem volt alkalma igazán lopni. A hűtlenség kártya már kikerült az asztalra és nem jött be, a nem igazi keresztény bélyeget meg valószínűleg a választók többsége még csak értelmezni sem tudja a nagy központilag vezényelt idegen- és hajléktalangyűlölet közepette, plusz nem is érdemes nagyon ezt kiabálni, hiszen a kormány 10 parancsolat-betartása sem több mint 70%.

Marad tehát az, amire a leginkább vevő a magyar, legalábbis a kormány propagandistái szerint, ez pedig a „nézzétek már, buzi” mutogatás, és nemcsak simán a saját nemét szerető, hanem olyan, aki mindezt értelmiségi bulikon gyakorolja, így rögtön a túlképzett, önnön nagyságával elfoglalt, beképzelt és mást lenéző (orgiát is szűk körben rendező), talán még Soros által is támogatott elit is terítékre került. Mi más lenne ez, mint az a Szodoma és Gomora, amely ellen a Fidesz és legfőképpen a KDNP foggal-körömmel harcol???? Nem véletlen lett bevezetve az óvodából felcseperedőknek a hittan és erkölcstan, most már láthatja mindenki. Ami pedig végképp zseniális az az, hogyan bizonyítja valaki azt, hogy nem homoszexuális? Vagy azt, hogy soha nem vett részt orgián, akár homo, akár hetero kivitelben és szvinger klubban sem járt az elmúlt 20 év során egyetlen egyszer sem?

Most mi, magyar választók magunkban nézhetünk, tényleg ez az, amire vevők vagyunk? Nekünk csak az a megvetendő, kiközösítendő politikus, aki meleg (meleg-gyanús, hetero de melegnek mondott, a randevú esélyét megduplázó bi, stb)? Vagy egyszer még megjön a józan eszünk és inkább azoktól a közéleti szereplőktől kezdünk el félni, akik még a szemünket is kilopják úgy, hogy eközben még élni sem hagynak minket ránk kényszerített bürokráciájukkal meg agyonszabályozásukkal?

„- Na és bátyám, van-e itt a faluban antiszemitizmus? – kérdi a faluban a főtéren üldögélő öregtől az egyszeri szociológus. Az gondolkodik egy kicsit, majd válaszol:

– Nincs. De igény, az lenne rá.”

A szakállas vicc téren időző öregje mi vagyunk. Azok, akikre a kormányunk a rasszista, nacionalista, soviniszta, korrupciótűrő birka és még ki tudja milyen jelző mellé egy újabbat sütött, ez pedig a homofób. Mert ezek szerint nekünk erre van igényünk.

Kapcsolódó posztok:

Vajon Simicska meg tudja buktatni Orbán?

Ha valamiért igazán felelős az Unió, akkor ezért

Milyen az ideális alattvaló?

  Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!