Minden megvehető, csak meg kell fizetni az árát, ahogy bármi el is tüntethető, akár örök időre.
„A diktátor azt mondja: „Azt gondolsz, amit akarsz de soha ne írd le és ne beszélj róla. Ha átléped ezeket a határokat, akkor nem tudjuk garantálni a biztonságodat.” (Bangambiki Habyarimana)
Kormányzó pártunk retteg a következő választásoktól. De miért is lenne ez másképp? Félnivalójuk van bőven, hiszen az eredeti tőkefelhalmozásuk, azaz az uniós források és a magyar költségvetés forrásainak magánszámlákra terelése, zsebük degeszre tömése (azaz az új burzsoázia adófizetők kárára feltőkésítése) még nem évült el. Ki zuhanna Ikaruszként a mélybe, ha például egyik napról a másikra mégis bűncselekmény lenne az ingatlanvagyon áron aluli elkótyavetyélése? Ha a rendőrség-ügyészség végre elolvasná rendesen a büntető törvénykönyv vonatkozó passzusait és kiderülne, bizony a különféle mutyik szereplőinek cselekedete nemcsak egy, hanem akár több paragrafust is kimerít, ráadásul nem is az alapesetet? De ugyanezt tehetnék például a letelepedési kötvény miatti százmilliárdos állami bukta, a kaszinók furcsa adóztatása, az állami földek privatizálása és még számos ügy esetén, hogy a személyre szabott közbeszerzések túlárazásairól és a versenytársak kiirtásáról már ne is beszéljünk. Jópár kormánypárti káder csuklóján bilincs kattanhatna, ha végre az ügyészség azt tenné, ami elviekben a dolga lenne (például az elkövetők személyétől függetlenül üldözni a korrupciót) és prémium márkákhoz-luxuskörülményekhez szokott politikusaink folyamodhatnának nemzetközi segítségért annak érdekében, hogy mégse hatan legyenek egy cellában nagyszerű kilátással a klozetra.
Hogy mindez ne történhessen meg, be kell vetni mindent. Azt már láttuk, cirka húszmilliárd nem elég ahhoz, hogy a lakosság többsége elmenjen és érvényesen megszavazza azt, amit a nagyfőnök odafenn utasításba ad, tehát mindenképpen baj van a kréta körül: hol van az álom 98%? Hogy a 100%-ról már ne is beszéljünk. Ha pedig alig másfél év múlva választás, még az is előfordulhat, hogy a nemmel szavazók egy részéről kiderül, ugyan most a Fidesz nünükéjére voksoltak, de ha több alternatíva van, akkor inkább más kerül náluk az első helyre. Mert lehet rettegni a migránsoktól, de ez még nem jelent egyet a Fidesz-drukkerséggel, bármely ellenzéki beállítottságú polgár gyűlölheti ugyanannyira az idegeneket, mint a kormányunk prominens képviselői. Mondjuk az átlagszavazók a főpolitikusainkkal ellentétben a letelepedési kötvényeseket is gyűlölik és ez máris indok lehet arra, legközelebb miért ne ikszeljék be a narancsos logó melletti kört.
Az már most látszik, kormányunk mindent megtesz azért, hogy hatalmon maradjon, hiszen ha buknak és netalán az utód közkívánatra beindít valamiféle elszámoltatást, akkor bizony minden felhalmozott vagyon odalehet (termőföld, kastély, majorság, gyár meg miegyéb), kivéve persze azt, ami külföldön vagy még annál is biztosabb helyen, offshore számlákon pihen. Plusz befigyelhet még jópár év börtön is, fejenként minimum százmilliárdok bűnszövetségben elkövetett lenyúlásáért. A tét tehát óriási, ezért aztán minden eszköz megengedett, ami csak létezik. Például a közmédia magáncélokra (azaz a Fidesz politikusainak túlélésére) használata és az ellenzéki média teljes ellehetetlenítése. A folyamat már el is kezdődött, ez is mutatja azt, mennyire félnek attól, hogy kifutnak az időből.
De milyen lehetőségeik vannak odafent nagyjainknak, hogy elhallgattassanak mindenkit, aki nem őket támogatja és netalán még képesek arra is, hogy a politikusaink és rokonaik-haverjaik viselt dolgaikról publikáljanak?
Először is, ott van a kegyes halál: minden állami pénzt (hirdetést) megvonni az ellenzéki médiától, a lojális sajtóhoz pedig mázsaszámra lapátolni a lóvét. Miért ne hirdethetne egy újságban öt oldalon is a Szerencsejáték Zrt? És a paksi atomerőmű? Egy-két minisztériumi reklám is elfér, a listaár akár többszöröséért is. Sőt, rá lehet venni a magáncégeket is, csak a haveri médiában hirdessenek, mert ha nem, irgumburgum, lesz szankció bőven, elbukott közbeszerzés, adó- és közegészségügyi ellenőrzés meg bármi más, jó nagy bírsággal-zárolással, csak fájjon. Az eredmény? A baráti sajtó székházában még kilincs is aranyból lehet, a nem kívánatosak meg úgy éhen döglenek, hogy csak na.
Lehet vegzálni a hatóságokkal magát az újságokat valamint tévé és rádióadókat is, csak meg kell nyugtatni az állampolgárokat, mindez őértük van, mert ezek a fránya firkászok ötéves távlatban képesek akár egy-két milliót is lenyúlni a reprezentációs költségek meg az irodaszerek helytelen elszámolásával, hogy a magánhasználatú telefonról már ne is beszéljünk. Hogy mindeközben arról írnak, a kormány tagjai milliárdokkal rövidítik meg naponta az adófizetőket, aztán ha a buzgó munka miatt nem érnek oda valamilyen egetverően fontos eseményre, akkor láss csodát, egy-egy baráti vállalkozó helikopterrel-luxuslimóval teljesen önként és önzetlenül kisegíti őket? Erről nem kell tudnia a választóknak, éppen ezért nem szól róla a lojális média egyetlen kukkot sem. Aztán jönnek a sokmilliós bírságok-perek-lefoglalások, előbb utóbb majdcsak rájönnek a médiatulajdonosok, jobb ha szedik a sátorfájukat és tovább állnak olyan OECD országba, amely a korrupciós listán egy kicsit jobb helyezést ért el, mint mi és kevésbé hasonlít egy banánköztársaságra.
Fel is lehet vásárolni azokat a kommunikációs csatornákat, amelyek kényelmetlenek – lehet zsarolással kialkudni minimumárat de az sem gond, ha a győzelem érdekében időnként piaci árat kell megfizetni. Pénz van dögivel, az adófizetőktől lenyúlt és magánosított (közpénztelenített) vagyonok bőven fedeznek egy-két cégfelvásárlási kalandot, ha pedig rögtön csődbe is megy a megszerzett médiacég, az sem gond, majd jön az utánpótlás-pénz az újabb sokszorosan túlárazott közbeszerzésből, jóárasított kamutanulmányból. Hogyan tudna ezzel a likviditási Kánaánnal bárki is versenyezni, akit kötnek a piaci feltételek? Sehogy, és ezt jobb, ha tudomásul veszi mindenki, aki hazánkban bármilyen vállalkozásra adja fejét kormányzati hátszél nélkül.
Aztán ott van még a törvényhozás, az is jó valamire – ha sok gombnyomogató van a parlamentben, hát szolgálják meg a bérüket és szavazzanak meg olyan törvényeket, amelyek szintén ellehetetlenítik a sajtót: kelljen fizetni még a legalapvetőbb közérdekű információért is, évekig tartsanak el az információeltitkolás tárgyában indult perek, egy-egy trollkommenttért sokmilliós büntetés legyen kiszabható és az adózási szabályokat is lehet úgy alakítani, hogy csak azok járjanak jól, akik állami pénzből élnek, de abból aztán nagyon jól. Még akkor is, ha Romániában adóznak.
Aztán ott van még az erkölcsi megsemmisítés is: aki jól teszi a dolgát, azt be kell perelni, ki kell tiltani a sajtótájékoztatókról, egyetlen írásbeli-szóbeli kérdésére sem kell válaszolni, aki viszont példaszerűen nyalja a kormány hátsófelét, legyen akármilyen alpári-antiszemita-rasszista-bunkó, kapjon állami kitüntetést, hagy lássa a többi lakáj is, merre kell nyalni, merre kell taposni és mélykeresztényként hogyan lehet még a pápát is leidiótázni a szent cél érdekében. Előbb vagy utóbb úgyis rájönnek a firkászok, mely magatartás jutalmazott és mely járhat a végén komoly büntetéssel, ha nem vigyáznak, ha meg nincs ennyi sütnivalójuk, úgysem jók semmire.
Ha pedig még ez is kevés a félelemérzés csökkentésére, jöhetnek az igazán drasztikus intézkedések, például egyik napról a másikra bezáratni a legnagyobb ellenzéki napilapot és online újságot, nehogy már segítsenek olyan információt nagy nyilvánosságra hozni, amely kényelmetlen lehet a kormány és kedvenc oligarchái számára. Persze, lehet hivatkozni arra, hogy a tulajdonos önként húzta le a rolót előzetes figyelmeztetés nélkül egyetlen éjszaka alatt (oké, biztos magától jutott ez eszébe, nem erőtejes kormányzati segédlettel), de egy-két hét alatt úgyis kiderül, konkrétan ki a nyertese az ügynek, persze a regnáló kormányon kívül. Végül is örülhetnek a munkanélkülivé avanzsált újságírók, mert börtönbe is kerülhettek volna koholt vádakkal vagy akár furcsa körülmények között meg is halhatnának szépen sorban – ha négy embert kiiktatnak, az ötödik általában már úgyis magától beáll a sorba és szépen elcsendesedik, ha nem akar a többiek sorsára jutni.
Miközben azon gondolkodunk, mi jöhet még, azt sem szabad elfelejtenünk, mindezt ki tette lehetővé, azaz ki fizeti a révészt. Honnan van annyi tőke a kormánypárti oligarcháknál és strómanoknál, hogy bármit bármikor fel tudnak vásárolni és az sem érdekes, ha azt a valamit rögtön szét is rombolják, csak hogy ne létezzen?
Nem más a hibás, mint az Európa Unió. Azok, akik hat éve nem csinálnak semmit, csak hátratett kézzel nézik, hogyan teszik zsebre politikusaink az ezermilliárdokat, hogyan talicskázzák ki a pénzt a kamu uniós pályázatokkal meg a tízszeres túlárazásokkal úgy, hogy eközben szorgosan építik le az összes demokratikus intézményt, hogy a kormányzati korrupciót csak külföldi ügyekből ismerő ügyészségről már ne is beszéljünk. Nekünk nem véres gyémántunk van vagy kőolajunk, mégcsak nem is erős rendőrségünk vagy katonaságunk, hogy mindenki rettegjen az életéért és legyen szíves fogja be a pofáját ha nem akar eltűnni örökre, hanem egy olyan rendszerünk, amely ugyanúgy ontja az ingyenpénzt a kezdeményezettek felé, mintha legalábbis jólmenő kábítószer- vagy emberkereskedők lennének. Csak míg a szervezett bűnözésnél nagy a kockázat (rivális bandák, rendőrség, stb.), addig Magyarországon ha valaki haver, akkor ameddig haver, addig kockázatmentesen fosztogathatja az adófizetőket és a pénzmosás sem olyan drága, mint a drogbáróknak, hiszen még állami befektetési számlát is nyithat erre a célra, ráadásul kisebb költséggel, mintha személyi jövedelemadót fizetne. Ráadásul attól sem kell félnie, hogy elfogy a pénz (kimerül az üzlet), hiszen Brüsszel mindig csak fenyeget, hogy majd elzárja a pénzcsapot, de soha nem teszi meg, ami kevéskét visszatart, azt meg kipótolják az adófizetők, maximum kevesebb jut oktatásra, szociális kiadásokra meg egészségügyre, így hát nem kell, hogy álmatlan éjszakáik legyenek, a vállalkozóinkat meg a politikusainkat nem érheti Brüsszel miatt egy fillér veszteség sem.
Az átlagpolgárok pedig lassan eljutnak oda, ahol Észak-Korea van: minden információtól el lesznek vágva, a lakájmédia és az állami hírügynökség csak a kormánynak tetsző és a propaganda minisztérium által jóváhagyott híreket közvetíti. Az internet ugyan még gond, mert az írni-olvasni még anno rendesen megtanított állampolgárok képesek és keresgélnek alternatív források után, de a diktatúrák előbb vagy utóbb azt is megoldják, hogy polgáraik teljesen el legyenek vágva az infosztrádától is. Észak-Koreának is elegendő kevesebb, mint 30 honlap, akkor nekünk miért kellene több?
Az, hogy a Népszabadságtól búcsút kell venni, csak a kezdet – jönnek majd még más újságok, más rádió- és tévécsatornák, újabb és újabb médiatulajdonosok hódolhatnak be a kormánynak és sok-sok újságíró kerülhet még az utcára csak azért, mert a kormány úgy gondolja, csak az maradhat talpon, aki úgy táncol, ahogy ők fütyülnek.
Hatvan évvel 1956 után újra deklarált cél az egypártrendszer, a demokrácia, a szólás- és sajtószabadság pedig csak egy elkorcsosult álom, amiért egyszer régen még maga Orbán Viktor is kiállt. De az már nagyon régen volt …
Kapcsolódó posztok:
Van olyan, hogy elfogadható korrupció?
Korrupció nélkül működésképtelen az országunk?
A béremelés az új rezsicsökkentés?
Mikor lesznek normális bérek hazánkban?
Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!
