Érdeke a kormánynak, hogy - akár rohamtempóban is - a fővárosi nagyberuházások készen legyenek a következő választásokra?

Nem, ezek célja nem a választók befolyásolása, hanem csak pusztán a lehető legtöbb költségvetési pénz lenyúlása.

A sajtó összeszedte, csak Budapesten hány olyan nagyberuházás van folyamatban, amelyek célja a választók elégedettségének fokozása  – az elkészült listából pedig az látszik, hogy a méregdrága projektekből csak egy-kettőt lehet majd kampánycélra felhasználni, mert a többi egyszerűen nem lesz kész 2018 tavaszára. De vajon lényeges ez? Tényleg kell az új Népstadion vagy a frissen összetákolt Liget, vagy bármilyen más nemzeti szalagos-átvágós-biodíszletes sajtófotós objektum ahhoz, hogy Orbánt újra megválassza a magyar, vagy elég az, hogy a vár készen legyen lovardástól, kolostorostól?

Ha  megnézzük a következő választás esélyeit, valójában teljesen mindegy, mi lesz felavatva-felszentelve, mivel nem ezek az események fogják meghatározni a kimenetelt. A választási rendszer átalakításával és egyfordulóssá tételével a Fidesz-KDNP sorsa azon múlik, hogy lesz-e olyan ellenzéki összefogás, amely lehető teszi, hogy a rájuk leadott voksok lavinaként söpörjék el a jelenlegi rezsimet. Ennek azonban semmi jelét nem látjuk jelenleg, a kormány pedig már bejelentette, melyik választói réteget hogyan kívánja lenyűgözni:

• kétmillió nyugdíjast rezsicsökkentéssel és a szokásos nyugdíjkompenzáció turbózásával (ez már 2014-ben is bejött, csak a legideálisabb ígéretet kell megtalálni),
• több mint egymillió államból élő közszolgált (köztisztviselőket, közalkalmazottakat) többmenetes fizetésemeléssel és különféle csili-vili életpálya modellek belengetésével (természetesen a béremelések egy része áthúzódik a választások utánra azzal a figyelmeztetéssel, ha nem a Fidesz nyer, akkor az utódja úgysem lesz olyan bőkezű, mint ők)
• további félmillió ember él még az államból (állami vállalatok dolgozói), egy részük előtt már szintén felvillantotta a kormány a reményszikrát, lesz még jobb
• a közmunkások meg merjenek ne a Fideszre szavazni, aztán nézhetnek más meló után,
• a Fideszből élő vállalkozói réteg és az ő alkalmazottjaik sem fognak abba a kézbe harapni, amely eteti őket,
• a határon túli magyarok is mindenféle kedvezményben részesülnek (a választásokra már egymillió friss magyar állampolgár lesz, ebből cirka 800 ezren akár aktívan is beszállhatnak annak eldöntésébe, ki szívassa négy évig az anyaországban lakókat), a különféle szervezeteiket pedig összességében többszáz milliárdos nagyságrendben tolja a kormány (elszámolási kötelezettség nélkül), így elvárható tőlük a Fidesz-KDNP 100%-os támogatása (például a levélszavazatok menedzselése).

Vajon az ily módon megvásárolt szavazókat érdekli, készen lesz-e az új konferenciaközpont a Müpa mellett? Kizárt, ahogy az is hidegen hagyja őket, hogy bezzeg a Dagály már a 2017-es vizes VB-n üzemelni fog. Lehet, hogy néhányan eltöprengenek azon, vajon miért kell ezekre ennyit áldozni és egyébként is minek, de a szavazólapon az iksz helyét csak elhanyagolható esetben befolyásolja, amennyiben nincs reális alternatíva.

Van két réteg, akiknek az ég adta világon semmit sem kell adni,

• az egyik a már kivándorolt tömegek (alsóhangon vannak vagy 800 ezren, akik 18 éven felüliek), elég csak megtagadni tőlük a választójoguk gyakorlását,
• a másik réteg pedig az, amelyik valójában a gazdaságot működteti, azaz a vállalkozói réteg és az ő alkalmazottjaik.

Hogy miért nem számítanak azok, akik nem az állam emlőin élnek és nem a közpénztelenített közpénzből virgonckodnak?  Létszámuk elhanyagolható (legalábbis a többi választói rétegéhez képest), így szabadon kizsigerelhetők (kivéve a taxisok, de látott már valaki autószerelő vagy fodrász felvonulást?). A gazdák még lázíthatók, de lássuk be, velük is szinte bármit meg lehet tenni, amióta a hangadóikat lekenyerezte a kormány, ahogy a nagy szakszervezetek képviselői sem tolongnak a szórványos tüntetések első soraiban.

Persze a választói rétegek megvásárlása azért nem száz százalék, hogy az elvárt eredményt hozza, mindig történhetnek bakik (például a pedagógusoknak továbbra sem tetszik a rendszer), így más eszközökhöz is folyamodhatnak azok, akik mindenáron meg akarják tartani a hatalmukat:

• kamujelöltek seregét indítják az ellenzékre érkező szavazatok megosztása érdekében,
• komoly aknamunkát is végezhetnek egy-két jól helyezkedő, ellenzékinek beállított, valójában a kormányhoz lojális (lefizetett) szereplő segítségével, akik belülről és aktívan meg tudják akadályozni, hogy az ellenzék bármilyen egyezségre is jusson, valamint
• ha potenciális ellenfél tűnik fel a horizonton, azt gyorsan megkaraktergyilkolják (valószínűleg ez a célja a közeljövőben induló kormányzati bulvárújságnak is), ennek érdekében pedig igénybe veszik mind az állami médiát, mind az állami hirdetésekkel finanszírozott „magán” újságokat, valamint rádió- és tévécsatornákat.

Szüksége van tehát arra a kormánynak, hogy készen legyenek ezek a sokszáz milliárdot felemésztő nagyberuházások a választásokra? Nem, valójában csak az a lényeges számukra, hogy mindegyik projekt eljusson olyan stádiumba, hogy a kivitelezésre a szerződések alá legyenek írva és bármilyen okból meghiúsulás esetén a kormányközeli cégek (rokonok, haverok, strómanok) bőségesen a pénzüknél legyenek, azaz minden egyes forint minimum 30-40%-a (vagy még annál is több) valamilyen magánszámlán landoljon.

"Ha minden alkalommal ugyanazokat a korrupt politikusokat választjuk meg, akkor egyértelmű, hogy nem akarunk változást."  (Sukant Ratnakar)

Kapcsolódó posztok.

A béremelés az új rezsicsökkentés?

Mennyit lehet lenyúlni egy átlagos uniós projekttel?

Valójában mennyibe kerülnek az uniós beruházások az adófizetőknek?

Kinek éri meg a budapesti olimpia?

  Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!