Kormányunk nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy újra és újra be ne avatkozzon a kiskereskedelmünkbe akár azt is kockáztatva, hogy még a legelhivatottabb Fidesz-szavazók is csak csóválják a fejüket, ezt most miért kellett?

"Minimum tizenkét év kell ahhoz, hogy nemzetünket a miniszterelnök úr gazdaságilag és erkölcsileg fölemelje" (Baldauf László, a CBA elnöke)

A kormány legnagyobb dobása, a boltzár csúfos kudarccal végződött: a lakosság utálta, a gazdaságnak és a kiskereskedőknek sem tett valami jót, miközben a családok családi életének ugrásszerű javulásáról sem jelentek meg hurráoptimista propaganda-cikkek és a templomok sem tették ki hirtelen a „megtelt” táblát a vasárnapi istentiszteletek idejére. A kormány legnagyobb sajnálatára a magyar az utóbbi két évtizedben  megszokta, hogy akkor vásárol, mikor ő akar (vagy legalábbis akkor, amikor van rá ideje, pénze, valamint akar is), az ebben akadályozását pedig igen méltánytalannak érzi és fel nem tudja fogni, a kormány miért nem engedi úgy eltölteni a szabad idejét, ahogy akarja. Például családi körben vásárlással.

Nem véletlen, hogy a kormány nem merte bevállalni az erről szóló népszavazást és mindent elkövetett, hogy erre ne kerülhessen sor. Az istenadta nép meg azt hitte, végre odafigyelnek odafent az ő véleményére is, azaz a vasárnap egyben lehessen vásárnap is és nem csak templom körüli kirakodóvásárban. Igaz, Veres András, a magyar katolikus püspöki kar elnöke nehezményezte, hogy velük senki sem egyeztetett a vasárnapi nyitva tartás újbóli engedélyezéséről, ám nem valószínű, hogy a magyarok többségének emiatt lennének álmatlan éjszakái. Mert ha egy demokráciában a választókkal sem egyeztet a kormány, akkor miért kellene az egyházakkal? Vagy ők azok, akik igazán tudják (ahogy a kormány is), hogy mi jó a népnek?

Pár hónap után azonban rá kellett döbbennie a híreket olvasóknak (a többiek majd csak a bezárt ajtókról visszapattanva jönnek rá, már megint át lettek verve), bizony a vasárnapi nyitva tartás csak egy átmeneti, kegyelmi állapot volt, cirka annyi, hogy a turistaszezonban nem szívjanak akkorát a kereskedők a Balaton-parton, mint tavaly. A kormányzati ötletelés megint elindult (meg szokás szerint az ötletelés tagadása is), jöhet az új ágazati különadó a megszokott diszkriminatív kivitelben (aztán majd Brüsszel újra beint, minő meglepetés) meg olyan sávos hétvégi pótlékrendszer, aminek leadminisztrálására embert nem találni, de ha mégis, tuti ne érje meg senkinek. Úgy, hogy mindeközben a kereskedelem riasztó munkaerőhiánnyal küzd, az átlagbér pedig egyes multi láncoknál akár kétszerese is lehet a hazai cégeknél kifizetettnek. Állítólag vannak még egyéb szuper elgondolások is (például csak délig lehessen nyitvatartani), a lényege mindennek az, hogy vagy bezár az összes multi vasárnap újra, vagy kénytelenek lesznek árat emelni, amit aztán a kormány óriásplakátokon rákenhet a multikra, ez megint csak nekik köszönhető. Persze mindez nem egyenlő a vasárnapi boltzár újraélesítésével, mindenki láthassa, már megint a tudjukkik keltik a pánikot. Egy biztos, változtatás mindenképpen lesz, már csak az a kérdés, a kormány meddig merészkedik az ingoványosnak bizonyult talajon.

Azonban pár dolog kiderült az újabb ötletroham eddig kiszivárgott (majd gyorsan letagadott) eredményeit látva, a kormányunkat valójában egy cseppet sem érdekli, hogy

• jár-e a magyar jó keresztényként vasárnap délelőttönként templomba (még az új szabályozással is bár nehezebben, de nyitva lehetnének az üzletek vasárnap délelőttönként, a diszkriminálós büntetőadót is csak délutánra szánnák), ahogy a püspöki kar véleménye is csak addig fontos, ameddig az propaganda-érdekeket szolgál,
• együtt költi-e el a család a vasárnapi ebédjét a délelőtti istentisztelet után,
• a fél napos munka pedig csakis arra jó, hogy egyrészt kevés legyen az érte kapott fizetés, másrészt hulla fáradt és ingerült legyen délutánra a szülő, ezzel is aláásva a kormány által megálmodott családi idillt,
• a vasárnapi pótlék visszavágásával totálisan semmibe vették az ágazatban dolgozó 200-240 ezer ember érdekeit, az új szabályozással pedig azt érik el, hogy újra megszűnjön a hétvégi munka még annak is, aki a plusz pénz miatt ezt szívesen vállalná. Viszont választások előtt el lehet mondani, tettünk értetek is sok mindent, hát nem látjátok? Tessék hálásnak lenni!

De vajon miért van minderre szükség? Mert nem a munkavállalók és nem is a vevők, azaz a szavazók érdekei miatt, az biztos. Jobb híján gyártsunk összeesküvés-elméletet:

1. A hazai láncoknak nem jött be a vasárnapi boltzár (ha bejött volna, nem adta volna fel ilyen könnyen a kormány az ezzel kapcsolatos elképzeléseit). A potenciális vevők egy része ezek után is csak akkor teszi be a lábát egy ilyen üzletbe, ha az éh- vagy szomjhalál szélén áll, egyébként meg továbbra is a Tesco, Lidl, Aldi meg egyéb láncoknál költi a pénzét és eközben egyáltalán nem tartja hazafiatlannak magát.
2. A hazai láncok tulajdonosai továbbra is jó kapcsolatot ápolnak a kormánytagokkal (még azt is szeretnék, ha Békemenetre járkálnának a dolgozóik) és nem adják fel növekedési és gazdagodási vágyukat sem, így újabb és újabb ötletekkel próbálják elérni, hogy a kormány hozzájuk terelje a fogyasztókat. Bármi áron, előretolt helyőrségük pedig a KDNP, aki a kereszténységre meg a családi értékekre hivatkozva bármilyen ötletet képes felvállalni.
3. A kormány a hazai vállalkozókat (oligarchákat) nyomja, az sem érdekes, ha időnként kiderül, ők is csak offshore cégekben utaznak, vagy bulgáriai üzleteikkel éppen ők számítanak multinak. Hogy a hazai vállalkozóknak hogyan sikerült ezt a lejtős pályát kilobbizniuk, arról városi legendák keringenek, aztán egyszer talán majd az utókor az igazságot is megtudja.
4. A kormány bejelenti, nem lesz újra vasárnapi boltzár, ezzel elaltatva a választók figyelmét. Ezek után lopakodó üzemmódba kapcsolva adminisztratív eszközökkel nekiáll a valódi tervének megvalósításához, azaz a jelenlegi kiskereskedelmi rendszer felszalámizásához.
5. A kormány olyan intézkedéseket hoz, amelyek szerintük az új magyar burzsoáziát preferálja, az meg hogy Brüsszel majd nyafog mindezért, kit érdekel? A hazai vállalkozók gazdagodnak, az adófizetők meg mellényzsebből kifizetik a büntetést, cserébe majd kapják az arcukba a propagandát, minderről megint csak Brüsszel tehet, mert gyarmatosít, elnyom, még véletlenül sem nézi a magyar érdekeket és egyébként is, libsi-, Soros- és migránsbarát. A propaganda sincs ingyen, majd a haver vállalkozó megcsinálja, az adófizetők meg megint csak fizetnek, mint a katonatiszt.
6. A magyar lakosság azonban továbbra sem érzi úgy, hogy hazai láncban kellene vásárolnia, mert egyrészt drága, másrészt meg nincs választék, ő meg azt szereti, ha legalább ötféle baromfi párizsi van a polcon a hatféle sertés párizsi mellett. Plusz bármilyen büntetőadót kapnak a multik a nyakukba, méretgazdaságosságuk és jobb munkaszervezésük miatt lehet, hogy áremelésre kényszerülnek, de még mindig sokkal olcsóbbak lesznek, mint a kisebb, fajlagosan sokkal nagyobb költséggel birkózó üzletek.
7. Mivel a multik országból kiseprűzése addig nehézkes, míg uniós tagok vagyunk, más lehetőségek után kell néznie a kormánynak, ha ki akarja elégíteni házikedvenceinek igényeit, így jöhetnek a nagy dobások, például a hadsereg és a katasztrófavédelem tartalékainak lecserélése vagy a még nagyobb és folyamatos megrendelést biztosító közétkeztetés teljes államosítása. A torta legnagyobb szeleténél ez utóbbi januártól nem lehet gond (iskolák, kórházak), de csak törvény kérdése, hogy az óvodák-bölcsődék és a szociális intézmények is beálljanak a sorba. Ha pedig az állam ráteszi a mancsát a közkonyhákra, akkor azt is megmondhatja, honnan legyen beszerezve az összes alapanyag – és már mehetnek is a zsíros állami megrendelések a hazai láncoknak, érdemeik szerint. Még azon sem lepődhetnénk meg, ha jelentősen csökkenne a számuk, hiszen aki nem jut a húsosfazék közelébe, vagy nem merhet abból elég nagyot, az bizony idővel kénytelen lesz lehúzni a rolót.
8. Az államilag jelentősen megtámasztott hazai láncok így már hatékonyabban fel tudják venni a versenyt a multikkal, például
   • végre több bért tudnak fizetni a dolgozóiknak, így elszipkázhatják a munkaerőt a nem dotált cégektől,
   • alacsonyabb árszínvonalat tudnak tartani, mivel házon belül át tudják csoportosítani a nyereséges és veszteséges ágazatok között a forrásaikat,
   • ha a multik kénytelenek emelni az áraikat (pluszadók, emelkedő munkabér költségek, stb miatt), akkor a hazai láncok is emelhetik a saját áraikat, extraprofitot realizálva,
   • az állami megrendelések következtében többet tudnak beruházni, modernizálni (persze csak akkor, ha a tulajdonosok nem viszik ki a pénzt az országból, illetve az így szerzett profit jó részét nem kell valamiféle módon visszajuttatni az extra gazdagodást lehetővé tevő politikusoknak)
   • a hazai láncok a független kis üzleteket is vagy bekebelezik, vagy kiiktatják a piacról, hiszen a kormány szabályozásának köszönhetően ők immáron végképp versenyképtelenek.
9. Mire megszűnnek az uniós támogatások és kormányzatunk úgy dönt, semmi haszna már az Unióból, ideje tiplizni, addigra a hazai láncok tulajdonosai már rendelkeznek annyi tartalékkal, hogy a kilövésre engedélyezett külföldi láncok nagyméretű üzleteit mélyen nyomott áron megvegyék.
10. A magyar láncok ezek után kihasználva helyzetüket fogják és addig emelik az árakat, ameddig csak tudják úgy, hogy a nép ne gyújtsa rájuk a saját üzleteiket, a kormány együttműködésével kizsigerelt dolgozók pedig inkább némethonban (vagy ott, ahol befogadják őket) töltik fel áruval a polcokat.

De persze mindez csak összeesküvés-elmélet.

  Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!