Várhatóan a következő kétharmad megszerzése után azonnal, hogy a 2019-es önkormányzati választásokon a fővárosban és a kerületekben már ne érhessék meglepetések.

Kormányunk láthatóan nem nyugszik bele, hogy bármi is történhet úgy ebben az országban, hogy nem ő osztja a lapokat és azt sem ő dönti el, ki marad ki egy-egy partiból, így aztán mindent megtesz azért, hogy az önkormányzatokat is bedarálja. A legfőbb ellenség Budapest és azon belül is a kerületi önkormányzatok, hiszen azok között még vannak megátalkodott baloldaliak is – ami nemcsak felfoghatatlan fideszes szemmel, hanem egyenesen ördögtől való, és mint ilyen, árulás, azonnal máglyára vele.

Az önkormányzatok bedarálása azonban már nem mai téma, hanem régen elkezdődött és szép lassan kiüresedik maga az önkormányzatiság fogalma is. Az oktatás ment a KLIK-hez (kormány), a hatósági ügyek a járásokhoz (kormány), a kórházak sem a régik már, és ha nem vigyáznak az önkormányzatok, lassan összesen három dolguk lesz: eltakarítani a havat, közmunkásokkal összeszedetni a szemetet és lebonyolíthatják az aktuális választásokat, ahol arról szavaznak majd a polgárok, ki szívathatja meg még jobban az önkormányzatokat.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bárki is visszakövetelné a rendszerváltás utáni önkormányzati rendszert, hiszen a lakosok többsége úgy éli meg a szervezeti-jogköri változásokat, mint annak idején az öntözéses társadalmak az uralkodóváltást: bármi történik is odafent, az sokat nem változtat odalent. Ki számol el többszörös árat játszótérért? Mindegy, csak legyen játszótér, az egyik úgyis pont ugyanannyit lop, mint a másik. Ki árulja ki az iskolai közétkeztetést 10 évre? Mindegy, a kaja eddig is pocsék volt, ezután is pocsék lesz, az meg, hogy ki kapja az „üzletszerzési jutalékot” a közbeszerzés elzárulta előtt-után, a polgárok számára megint csak indifferens. Ahogy az is, ki szekírozza őket azért, mert a járdán nem takarították el a havat (miközben az úttesten térdig ér), miért nem nyírták le a füvet az árokban (miközben a szemközti önkormányzati telken épp nyakig ér a gazültetvény) és ki rakatta ki az utcába a huszonötödik olyan magas fekvőrendőrt, amelyen minden második kocsi fennakad 5 km/órás tempónál is. Néha ugyan még felmerül egy-két polgárban a kérdés, hogyan lehet az, hogy még mindig van nem szilárd útburkolatú utca egy világvárosban, de valahogy még ezért sem törték be egyetlen polgármester irodaajtaját sem.

Ezek után a legtöbb állampolgárt az sem hozza lázba, hogy a kormány olyan informatikai rendszert akar üzembe helyezni, amely segítségével az összes önkormányzat gazdálkodására rálát majd – na és? Attól eddig sem féltünk, hogy racionálisabb lesz bármelyik önkormányzat gazdálkodása, főleg úgy, hogy minél jobban eladósodtak, annál jobban igyekezett a kormány kihúzni őket a csávából, inkább attól kell tartanunk, hogy odafent olyan területeket keresnek, amelyek még kiaknázatlanok odalenn, például azt, mit kellene még államosítani. Az oktatás már kipipálva (a polgármesterek legnagyobb bánatára), így 2017-ben már a kormány kezében lesz az összes döntés arról, milyen nagyságrendben és ki pályázhat uniós pénzekre, melyik iskolát ki újíthatja fel, ki hova építhet új tornatermet és ki szállíthatja be a napi menüt a közétkeztetés keretében. Eddig ezeket a privilégiumokat az önkormányzatok (polgármesterek, testületek) osztogatták, ezután majd a legfelsőbb szinten halászhatják le ezt a piaci szektort is azok, akik eddig csak nehézkesen, pártvonalas utasítás alapján fértek csak hozzá a javakhoz.

A helyzet azonban tovább fokozódik – és ha a Fidesz-KDNP a következő választáson újra kétharmadot szerez, akkor Budapest önkormányzati rendszere végképp elesik, ugyanis a kormánypárt (és maga Orbán Viktor) feltett szándéka, hogy saját szája íze szerint alakítsa át a hagyományosnak számító állapotokat. A kerületi fideszes polgármesterek már érzik a nyakukon a kötelet, ezért tiltakoztak a terv szintjén már létező összevonásos elgondolások ellen, míg az a polgármester, akit nem érinthet a dolog (kivel is vonnák össze Zalaegerszeget? Sopronnal?), már sokkal toleránsabb Orbán Viktor elképzeléseivel szemben:

„(…) meg kell érteni a miniszterelnök gondolkodását az önkormányzatokról, amely szerint "a következő időszakban a fő feladatunk nem elsősorban az intézményfenntartás, hanem inkább a helyi gazdaság fejlesztése, a vállalkozások segítése, a meglévő munkahelyek megőrzése és új álláshelyek teremtése" (index.hu)

Ezek után senki sem lepődhetne meg, ha a miniszterelnök gondolkodása arra irányulna, hogy államosítások és koncesszióba adásokon keresztül minden egyes intézményt kivegyen az önkormányzatok hatásköréből, kezdve a bölcsőnktől egészen a sírunkig, a polgármesterek feladata pedig annyi lenne, hogy minden nap megszámolnák, hány közmunkás van a településen és rettegjenek attól, ha akár eggyel is csökken a számuk, akkor már anyapártjuk fekete listájára kerülnek a rossz statisztika miatt. Az olyanokkal pedig már sem nekik, sem az önkormányzatuknak nem kellene vacakolniuk, mint a tömegközlekedés, bérbeadás vagy épp a közterületfenntartás esetleg városüzemeltetés, hiszen ezek a feladatok mind-mind intézményi szinten végezhetők el csak.

Budapest átalakítása azonban igen nagy falat, amely már eljuthat arra a szintre, hogy az átlagpolgárra is ráhozza a frászt, hiszen ezentúl új helyre (valószínűleg jóval messzebb) kell majd járnia ügyesbajos dolgait intézni és búcsút mondhat a megszokott ügymenetnek és ügyintéző gárdának is. A sokkal húsbavágóbb kérdés azonban az, mindez mennyibe kerül?

Bármelyik koncepciót is nézzük, a lényeg az, hogy gyakorlatilag kő kövön nem marad és a jelenlegi 23 kerületi önkormányzat 5-6 önkormányzattá olvad össze, az összebútorozás pedig jópár milliárdot emészt majd fel.

De kinek jó ez? A kormánynak és a kormánypárt vezetőinek, mivel garantálható, az új kerülethatárok úgy lesznek kitalálva, hogy a hagyományos baloldali kerületeket beolvasztják más, jobboldalinak számító kerületekbe. Az ugyan sajnálatos tény, hogy a XIII. kerületet nem lehet valamelyik ősfideszes budai kerülethez könnyen hozzácsapni, de kísérletek egészen biztos lesznek rá (például a City-koncepció keretében kialakított központ, melynek alkotóelemi a budai I., a II. kerületek, valamint a pesti V., a VI., a VII., a VIII., a IX. és a XIII. kerületek egy-egy része). Ha pedig minden fideszes lesz, akkor minden önkormányzati közbeszerzés, közbeszerzés nélküli egyéb üzlet is fideszes lesz, ezzel új távlatok nyílnak meg a házi-oligarchák és egyéb kedvencek előtt. Plusz ezen önkormányzatok még meglévő ingatlanvagyona is áron alul bérbeadható vagy kiárulható, ami szintén nem elhanyagolható.

Az új önkormányzatok azonban hatalmas új infrastruktúraigényt is jelentenek:

• kellenek új épületek, hiszen csak nem várható el, hogy egy-egy régiben szorongjanak az összevont hivatalok,
• az új épületekhez kell új számítógépes hálózat, új irodabútor valamint új parkolók is az új szolgálati kocsiknak,
• a tömegközlekedést is hozzá kell igazítani az új polgármesteri hivatalok elhelyezkedéséhez. Jó ötletnek tűnhet például a peremkerületek összevonása (mondjuk XVI-XVII-XVIII-XIX), de ezek közötti mozgás ma órákat vehet igénybe, márha a távolság leküzdését busszal óhajtja valaki megoldani.

Azt ugye senki sem várja el, hogy az összevonásokkal sokkal kevesebb hivatalnokra lesz majd szükség, az új vezetők pedig várhatóan mindent elkövetnek, hogy minél több beosztottjuk legyen, ezzel is demonstrálva fontosságukat. És mi lesz a régi, immáron nem használt, jellemzően korszerűtlen, toldozott-foltozott irodaépületekkel? Még a belvárosiakat csak-csak érdemes piacra dobni, de vajon kinek kell ilyen kint a XVIII. kerületben, távol a nagyvárosi nyüzsgéstől, a főváros centrumától alig egy órányi járóföldre? És mi lesz a rengeteg irodabútorral, szőnyeggel, elavult számítógéppel?

Ha pedig elfogadják valamelyik koncepciót, kell még pénz:

• a komplett megvalósítási tervekre,
• épületek felhúzására, átalakítására, bérlésére,
• ki kell találni, melyik tárgyi eszközből mennyi kell és hova, ezeket meg kell közbeszereztetni, aztán pedig kifizetni,
• meg kell kötni az új szolgáltatási szerződéseket, ezek között is vannak közbeszerzésesek (pl. telefon, internet, irodagép karbantartás, takarítás, stb.)
• az iratállományt is össze kell fésültetni valakivel,
• az új hivatali dokumentumokat is el kell készíttetni (pl. Szervezeti és Működési Szabályzat, ezen alapuló sok-sok egyéb szabályzat, belső és ügyfeles ügymenethez tartozó űrlapok, stb.)
• jöhet a név, logó, pecsét, fejléces papír aranyáron megterveztetése és legyártatása,
• a költözködés sem két fillér,
• ki kell osztani az új pozíciókat, természetesen a nagyobb felelősség miatt nagyobb javadalmazás is jár, ezt sem vitathatja senki.

Aztán ott vannak a járulékos, ma valószínűleg senki által át nem gondolt és fel nem mért kiadások:

• a tömegközlekedés átalakítása sem két fillér, bár ha ezzel nem foglalkoznak, akkor sem történik semmi, maximum kevesebb ügyfelet kell fogadni,
• és jönnek még az olyan el nem hanyagolható tételek, mint az összes utcatábla lecserélése, intézmények újranevezése (pl. az iskolák nevében a kerület megjelölések aktualizálása),
• irányítószámok lecserélése, ezzel az összes budapesti cég társasági szerződésének módosítása, bélyegzőjének cseréje,
• egyéb, kerületi alapon szerveződő ügyek átgondolása, például polgárőrség, rendőrség, tűzoltóság, stb. átszervezése, kapitányságok összevonása, stb.

Nem csoda, hogy a fideszes polgármesterek erősen tiltakoznak, hiszen legalább egyharmaduknak megszűnne a pozíciója és ezzel az eddigi hűbérbirodalmuk is, és ez nemcsak nekik, hanem bejáratott baráti vállalkozói körüknek is jelentős érvágást jelent.

A folyamat azonban már elkezdődött a kilenc fővárosi KLIK-kel, a végső csapás pedig a következő fideszes kétharmad után várhatóan az lesz, amikor 2019-ben főpolgármestert sem kell választania a fővárosiaknak, mert már őt is a kormány fogja kinevezni. És olyan megbízható kádert, aki teljes hozzáférést biztosít majd a főváros összes erőforrásához

 Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!