Nem, sőt ellenkezőleg, tovább rontja. És mennyibe kerül a szülőknek az ingyentankönyv, ha azt akarják, ne maradjon buta a gyerekük? Sokba. Sokkal többe, mint a fizetős, kivéve akkor, ha a gyerek egész évben ki sem nyitja, sőt még a táskájába sem teszi be. És ezzel már vissza is kanyarodtunk a nyitókérdéshez, miszerint emeli-e az ingyentankönyv a köznevelés színvonalát.

Az Orbán-kormány által bevezetett ingyentankönyv-rendszer a tanulás ellen dolgozik. Mert dicsekedhet a kormány azzal, hány gyerek is kapott ingyentankönyvet szeptemberben (az adófizetők pénzéből), ha azok rendeltetésszerű használata után júniusban újat kell venni helyette, mégha a föld alól kell előkeríteni egy kósza példányt, vagy netalán az interneten kell megrendelni tisztességes kiszállítási költséggel. Mert az elveszett, elhasználódott példányok árát nem lehet megtéríteni, hiszen az iskola nem kezelhet pénzt.

Az ingyentankönyv-probléma azonban sokkal komolyabb és mélyebb annál, miszerint ha használta a büdös kölke az ingyentankönyvet, akkor újat kell venni helyette:

• a tankönyvcsomag ára maximum 12 ezer forint lehet fejenként, ebbe pedig hírül sem fér bele minden, ami kellene, különösen azokon az évfolyamokon, ahol befigyelnek az egyébként több évig használt atlaszok. Mondjuk ezek nem elengedhetetlen feltételei a tanulásnak, sőt, majdhogy nem luxus-szintet képviselnek, így vagy megveszik a szülők, vagy nem, az ingyenes csomagba egész biztosan nem lesz benne.

• Ugyanez a sorsuk a munkafüzeteknek, ezek szintén ebek harmincadjára kerülnek. A problémán persze túl lehet lendülni, mert minek is fizika munkafüzet a gyereknek? Úri mulatság, ám aki reál irányban szeretne tovább tanulni, az bizony jobb, ha beszerzi már az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályában. Természetesen ha nincs ilyen vágyálom, netalán a gyerek olyan szakmát szeretne tanulni, amihez kormányzatunk szerint nincs szükség fizikára (például erdész vagy fodrász szakirány lebeg előtte), akkor nincs gond, a tankönyvben lévő információ is bőven sok neki, nyolcadik után meg úgyis örökre elfelejti Newton összes törvényét, akár volt munkafüzete, akár nem.

• Ott vannak még olyan könyvek, mint az ének meg a rajz (bocs, vizuális kultúra), ezek szintén könnyedén kimaradhatnak a pakkból, maximum egész órán diktálja a tanár a mise összes részét latinul. Aztán vagy helyesen írja le a diák, vagy nem, a lényegen nem változtat, az énekórát megutálja, cserébe kevés az esélye, hogy valaha is szüksége lesz a lekörmölt információ-halomra, ahogy a különféle előjegyzésekre meg hangnemekre is.

• A csomagból általában kimaradnak még a szöveg-, illetve feladatgyűjtemények is, aki érettségire vagy felvételire készül, úgyis megveszi egyénileg, aki meg csak vegetál, annak tök mindegy.

Mindezek figyelembe vételével úgy októberre esélyes, hogy minden tanár beszerezteti a szülőkkel mindazokat a tankönyveket, amelyek nem fértek bele a 12 ezerbe, az ingyentankönyves szülők pedig fizetnek, mint a katonatiszt, legalább is ha azt akarják, hogy a gyermekük ne maradjon le.

Az ingyentankönyv azonban originál állapotban kell, hogy maradjon június közepéig, így a gyereknek még a széltől is óvnia kell azt, amit kapott. Sőt, az anyukája sem csomagolhatja be úgy, ahogy szeretné, csak olyan megoldás jöhet szóba, ami a későbbiekben sérülés nélkül eltávolítható. A könyv nem szamárfülesedhet, nem ázhat el szakadó esőben (az átlag-hátizsák minden, csak nem vízhatlan), az uzsonna-szendvics sem lapulhat rá, a padszomszédja sem öntheti le iskolatejjel és tanulni is csak úgy szabad belőle, ha fehér cérnakesztyűben hajtogatja a gyerek a lapokat. Ha ezen feltételek akár csak egyikének is nem sikerült megfelelni, bizony év végén lehet szaladgálni, hol van még elfekvő készlet. Azt pedig már fel se tételezzük a gyerekről, hogy netalán a lényeget kiemelné, aláhúzná, mivel ez is nagyon sokba kerül. Ha pedig valaki azt mondaná, igazán kibírja a család, hogy majd utólag megveszi az ingyentankönyvet, akkor csak számoljunk utána, ha három gyerek van, akkor mindez háromszor annyiba kerül.

Ehhez jön még, hogy a tankönyvek cirka felének elvárása, hogy a gyerek a benne lévő feladatokat kitöltse. Igaz, lehet írni külön füzetbe is, de az elég macerás és sok odafigyelést kíván mind a tanár, mind a diák részéről. Ezenkívül az iskolatáska tartalmát is megsokszorozza, ha minden beleírós tankönyvhöz külön füzetet kell a gyereknek rendszeresítenie.

Ha a diák megfelelt az oktatási kormányzat ingyentankönyvért cserébe támasztott elvárásának, akkor tanév végén a teljes pakkot (ami a 12 ezerbe belefért), le kell adnia az iskola könyvtárába. Akkor is, ha nem végeztek a tananyaggal vagy több évre szól a könyv vagy atlasz, netalán feladatgyűjtemény – ebben az esetben marad az ígéret, miszerint szeptemberben visszakapja a cuccot. A gyerek megnyugodhat, nyáron nincs ismétlés, ugyanis nincs miből, legalább lesz indok a szülői szekálás alóli kibújásra, köszönet néked idióta rendszer.

Ha a gyerek nem rendszer-kompatibilis, akkor bizony jön a tanév végi rohangálás – szerencsétlenebb esetben a kedves szülő az utolsó tanítási nap alkalmával tudja meg, ideje beszereznie a vadiúj cserepéldányokat, mert kifizetni az elhasználódott könyveket, azt ugyebár nem lehet. Hogy mi ebben a probléma azon kívül, hogy nincs minden településen tankönyvbolt? Az, hogy egyrészt elfekvő készleteket kell felkutatni, másrészt sokkal drágábba kerülnek, mint ahogy az iskolában szeptemberben a fizetősök megkapják. A keresési költségen (például telefonálgatáson, munkaidőben futkosáson) felül olyan tételekre is számítani lehet, mint webáruházból kiszállítási költség, arról pedig ne is beszéljünk, mindez összesen hány napba kerül.  Arra ne számítson senki sem, hogy minden tankönyvet egy helyen beszerezhet, a Kello budapesti központi üzlete mozaikos tankönyveket például alapban nem árul, pedig azért elvárható lenne tőle, ha már ő osztja le szeptemberben a teljes tankönyvmennyiséget.

A túlélő túra végén ne lepődjön meg a szülő, ha négy-öt könyvet netalán 15-16 ezerért, postaköltséggel együtt akár 20 ezerért sikerül beszereznie – ha ősszel kifizette volna a teljes pakkot és nem tartott volna igényt az ingyenességre, megúszta volna 12 ezerből és még a gyerek sem stresszelt volna egész tanévben. Majd legközelebb óvatosabb lesz, vagy ráüt a gyereke kezére mind ahányszor az a tankönyve felé nyúl.

És mi a pótlási határidőmulasztás büntetése? Ami a szülői értekezleteken is elhangzik, miszerint aki nem adja le az összes könyvet az évzáróig, az nem kap bizonyítványt. Hogy emiatt netalán évet is kell-e ismételni, azt nem tudni, de a rendszer idiótaságába még ez is szimplán beleférhet.

Ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, miért is jó mindez?

1. A gyerek egész évben távolról bámulhatja a kormány (azaz az adófizetők) ajándékát, hogy az tényleg ajándék maradjon. Ha ettől nem stresszel be egy tudásra vágyó diák, hát semmitől.
2. A szülő egész évben apríthatja a gyereket, extra módon vigyázzon a cuccaira. Még akkor is, ha a fizetősök könyve már októberben szétesett, köszönhetően a gyatra minőségnek.
3. Nyáron nincs ismétlés, felzárkózás, csak ha megveszi a szülő a könyvet.
4. A következő szeptemberben vagy visszakapja a gyerek a még mindig szükséges tankönyveket, vagy nem, de még az is előfordulhat, hogy suttyomban leadott, trehányan ellenőrzött, összefirkált példányt kap vissza. Indul újra az 1-2. pont.
5. A szülő pedig reménykedhet, hogy a 9-10. osztály végén leadott magyar és történelem tankönyv érettségi előtt 12. év elején ott lesz a könyvtárban, hiszen valamiből csak kellene tanulnia a gyereknek. Olyanból, ami az évjáratának megfelelő NAT alapján készült, nem későbbiből, nem korábbiból, hanem abból. És mi lesz akkor, ha minden könyvtári példány kint van valakinél????

Mindeközben a NAT folyamatosan változik, így a könyvek többsége egy-két éven belül garantáltan használhatatlan lesz, de van olyan, amelyik tantervi változás nélkül is évente módosul. Az iskolák könyvtárában köbméter számra fog rohadni a leadott, kitűnő (érintetlen) állapotú tankönyv, aztán ha már kidől a helyiség oldala, valaki leselejtezi és máglyát gyújt az iskolaudvaron, vagy beáldozzák a szelektívbe az egészet úgy, ahogy van.  Az esőerdők meg pusztulnak.

És miért jó ez a kormányzatnak, azaz kinek fütyül a rigó?

Először is ott vannak a parasztvakításnak köszönhető plusz szavazatok, miszerint még soha ilyen gondoskodó vezetésünk nem volt az idők kezdete óta.

A rendszer hihetetlen előnye azonban az, hogy az ingyenes tankönyvek bevezetésével a tankönyvek eladott példányszáma jócskán megnövelhető, hiszen az elhasználódottakat nem fizethetik ki a szülők az iskolának, KLIK-nek vagy magának a ki tudja kinek odafenn, hanem újat kell venni. Ezáltal a rendszerbe van kódolva a „három legyet egy csapásra”, azaz

• a csóróbbak, spórolósak csökkentett tanulásmennyiségre szorítása (hajrá köznevelés színvonalának további csökkentése), valamint
• a felesleges példányok megvásároltatása segítségével a tankönyvkiadás államosításának haszonélvezőinél extraprofit biztosítása (azaz a haverok gazdagodásának elősegítése), illetve
• a szelektív gyűjtésre és újrafeldolgozásra szakosodott haveroknak szintén jól jön a soktonnányi leselejtezett papír.

És kiknek nem jó? Akikről az egésznek szólnia kellene, azaz az ingyentankönyvre jogosult gyermekeknek és szüleiknek.

Ráadásul a most nyilvánosságra került adatok sem igazolják, hogy az ingyentankönyv bármilyen minőségi javulást okozott volna a köznevelésben – a leglátványosabb a visszaesés a negyedik osztályosok körében van, azaz akik szülei még véletlenül sem hibáztathatják az emútnyócévet, csak a jelenlegi kormány oktatáspolitikáját.

„Tíz éve nem volt ilyen kevés pontszáma a (nyolcosztályos) felvételizőknek, és nem sokkal jobb a helyzet a négy- illetve a hatosztályos évfolyamokba készülők esetében. A négyosztályosok átlagosan 47,6, a hatosztályosba felvételizők 54,1 pontot értek el. Tíz éve nem volt ilyen kevés pontszáma a felvételizőknek, és nem sokkal jobb a helyzet a négy- illetve a hatosztályos évfolyamokba készülők esetében.” (444.hu)

A fentiek alapján

• vagy olyanok állították össze a felvételit, akiknek fogalmuk sincs, mit kellene tudniuk a gyerekeknek (szándékosan emelték túl magasra a követelményszintet, érezze magát hülyének minden gyerek?),
• vagy az összes pedagógus hirtelen alulteljesít (sztrájkolnak? netalán a pedagógiai hozzáértés szerepét a jelenleginél is magasabb színvonalra kell emelni?)
• vagy a gyerekek selejtesek (lehet, hogy nem kéne megtartani őket?),
• vagy a NAT úgy rossz, ahogy van (szemétdombra az összes „szakemberrel”, aki valaha is akár egy mondatot beleírt?).

De kormányzati cél egyáltalán bárminemű színvonalemelés is? 

Az ingyentankönyv című bohózat azt mutatja, nem igazán és ezt erősíti meg Parragh László nyilatkozata is, miszerint a magyar gazdaságnak több szakmunkásra van szüksége. Nem leendő értelmiségikre, magas tudású szakemberekre, hanem szakmunkásokra mind a gyárakban, mind a földeken.